Népzenész vagyok. Bár hét éves koromban kezdtem citerázni, az általános iskola után csak felnőttként találtam rá ismét a magyar népi kultúra szépségére. Bár eleinte autodidakta módon tanultam magyar népi hangszereken játszani, később zeneiskolai tanulmányokat is végeztem. Főbb hangszereim a citera, a tambura, a tekerő, a koboz, a doromb, de alapfokon, furulyaféléken is játszom.

Tíz évig voltam a szolnoki „SZERES” Együttes tagja, mely rendszeresen fellépett táncházakban, falunapokon, városi rendezvényeken, alternatív énekórákat, népi hangszerbemutatókat tartott, felelevenítette a népszokásokat, és népi hagyományokat. Számos alkalommal játszottam népzenészként Fehér-Hodos Szilvia „Ringató” foglalkozásain, és mesés hangszerismertető műsorokat adtam különféle bölcsődei, óvodai és iskolai rendezvényen. Több alkalommal szerepeltünk már Németországban is: „Ringatóztunk”, farsangoltunk, Moldvai csángó estet, táncházat tartottunk, és hangszerismertető mesénket is előadtuk. Közösségi munkásként az „Ezerjó” Művészeti, Kulturális és Hagyományőrző Egyesületnél voltam a művészeti tagozat vezetője, ahol első sorban a néptánc koreográfiákkal illetve a kézműves szakkörrel foglalkozom. Mondókákat, énekeket, népi rigmusokat is tanítok, valamint bölcsődei „Hangszersimogató” foglalkozáson ismertetem meg a gyermekkel a hangszereimet. Emellett sikeresen elvégeztem a Kecskeméti Főiskola kisgyermek nevelő szakát.

Nagy örömömre szolgál, hogy immár másodízben vehetek részt a Kőrösi Csoma Sándor Programban. Előző ciklusomat is jelenlegi fogadószervezetemnél Nürnbergben töltöttem, így tovább folytathatom egyéni kezdeményezéseimet: a citerazenekar és a népdalkórus fejlesztését, önálló lábra állítását. Új tervekkel, ötletekkel készülök az új időszakra. Szeretném az egyesületi rendezvényeket, programokat még színesebbé tenni, a különféle csoportok munkáját hatékonyan segíteni. Igyekszem megszolgálni a bizalmat és töretlen hittel erősíteni a diaszpórában élő magyarság önazonosságát, magyar identitástudatát.