“A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.” Gárdonyi Géza
Budapesten születtem, és már egészen fiatal koromtól kezdve imádtam a gyerekekkel foglalkozni. A közösségi szolgálatomat is egy óvodában végeztem, ahol a legkisebbekkel foglalkoztam és itt tapasztaltam meg először igazán, mennyire fontos a játékos, élményszerű tanulás.
Már gimnazista koromban két különböző cserediák programban vettem részt, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megtanuljam, milyen fontos a kultúrák közötti kapcsolatok ápolása és a közösségek közötti hídépítés. A Kőrösi Csoma Sándor Program szempontjából ez különösen fontos, hiszen a diaszpórában élő magyar közösségek erősítése és identitásuk megőrzése éppen ilyen interkulturális érzékenységet és nyitottságot igényel.
A későbbiekben nyaranta egy biogazdaságban szervezett táborban oktattam gyermekeket a fenntartható gazdálkodásról, a természetről és a környezettudatosságról, miközben kézműves foglalkozásokat és interaktív tanórákat is tartottam. A Szentesi általános iskolában is aktívan részt vettem alsó tagozatos gyerekek és nem magyar anyanyelvű diákok foglalkozásainak vezetésében, ahol a játékos tanítási módszerek és az élményalapú oktatás még inkább fontossá váltak számomra.
Egyetemi tanulmányaimat Svédországban végeztem, ahol több diákszervezetnek is tagja voltam, sőt, egy kreatív közösség vezetőjeként is tevékenykedtem. A feladataim közé tartozott többek között az események szervezése, a közösség összefogása, a programok lebonyolítása, a költségvetés kezelése, valamint a különböző diákszervezetek profiljának megfelelő, a tagok és a közösség felé történő információk átadása és előadások tartása. Emellett Svédországban a Jönköpingi magyar diaszpórát is összefogtam különböző közösségépítő programok szervezésével, például hagyományos ételek elkészítésével amelyek célja a magyar közösség összetartása és identitásának megőrzése volt.
Nemzetközi tapasztalataimat tovább bővítettem, amikor önkéntesként a Maldív-szigeteken dolgoztam egy helyi szervezetnél, ahol a vendégeket oktattam a helyi közösség tevékenységéről, eseményeket szerveztem és aktívan részt vettem programok lebonyolításában.
A gyermekekkel való munka mellett szakmai tapasztalatom a közösségszervezés, rendezvényszervezés és kommunikáció területén is meghatározó. Kommunikációs szakemberként weboldalak készítésén, kommunikációs kampányokon és rendezvények népszerűsítésén dolgoztam. A kreatív tartalomgyártás – fotózás, videókészítés és szerkesztés – mindig is fontos szerepet játszott a munkámban, amely ismereteket hatékonyan tudom alkalmazni a külhoni magyar közösségek identitásának erősítésére és programjaik láthatóságának növelésére is.
Mind a pedagógiai, mind a közösségszervezési tapasztalataim abban erősítettek meg, hogy a gyermekek számára a tanulás akkor válik igazán hatékonnyá és szerethetővé, ha az pozitív élményekkel társul. Ezért a Kőrösi Csoma Sándor Programban végzett tevékenységeimet is úgy építem fel, hogy a gyerekek a magyar nyelvet és kultúrát ne csupán tananyagnak, hanem értékes, élvezetes tapasztalatnak éljék meg.
Hiszem, hogy a magyar nyelv és kultúra átadásának egyik legfontosabb eszköze az aktív közösségi részvétel és az élményalapú oktatás. A gyerekekkel való munkám során mindig arra törekszem, hogy játékosan, interaktívan, a saját élményeiken keresztül tanuljanak és fejlődjenek.
A célom az, hogy a diaszpórában élő magyar gyermekek ne csak beszéljék, hanem magukénak is érezzék a magyar nyelvet és kultúrát, miközben egy támogató, szeretetteljes közösségben tanulnak és fejlődnek.