A hegyekkel körülölelt Székelyföld szívéből, Erdélyből származom. Felsőfokú tanulmányaim során, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem biológia alapképzés, majd orvosi biológia mesterképzés, illetve ezekkel párhuzamosan a pszichopedagógia szintén alap-, és mester szakágain végeztem. A közösség mindig elsődleges helyen mozgott az életemben. Több közösség berkeibe tartozom jelenleg is, amelyek közül, mai napig a legmeghatározóbb a cserkészet. Az elmúlt tizenhat év aktív cserkész életmód tanított meg igazán emberebb ember és magyarabb magyarnak lenni. A közösségi szemlélet tanított meg tisztán, őszintén, mélyen szeretni, a kudarcokból építkezni, mindig hálás szívvel tekinteni, a tőlünk telhető legjobb példára törekedni, mindezt tudatosan tovább adni. Számomra ezek képviselik a legfontosabb élet esszenciákat. A cserkészeten kívül, értékrendszeremet a számos ifjúsági, lelkiségi és közösséget fejlesztő szervezetek, tevékenységek határozták meg. Azokon keresztüli utazások és találkozások során megtanultam önmagamat megismerni és szeretni, egészségesen kapcsolódni, erényeket és gyengeségeket egyaránt fejleszteni, erőforrásaimat a számomra fontos körök felé mozgósítani.

2012 óta foglalkozom gyerekekkel, azóta minden évben részt veszek legalább egy vezetőképzőn. Majd jött a tanítás, amit a fokozatosan kialakuló tréner hivatás követett. Belső motivációm, amikor jön a gyerek/fiatal, és olyan mély létfontosságú kérdéseket mernek feltenni, hogy akkor, azt mondom: ezért megéri! Kérdezni, együtt gondolkodni, azok által együtt fejlődni, érezni, nevetni, megoldani, és ezeket minden alkalommal újra játszani. A gyerekek mindig valami újat adnak az eleve nyitott, vidám és mély lelkiséggel teli szemléleteimhez, személyiségemhez. A közös sportolás, játszás, tánc, fokozatos megismerés és saját határainknak feltárása akár egy sziklafalon vagy egy dalban, ölelésben kibontakozva, mindenki számára felemelő érzés. Szenvedélyem a hegy, a természet, valamint a Teremtő iránti szeretet, tisztelet és ismeret. Mindemellett, a magyar költészet határtalansága, a zene pezsdítő igazsága, a művészet ajándékai, illetve a közösség megtartó erejében lenni, hinni, élni. Az elmúlt pár évben, számomra még fontosabbá vált, az említettek értékeinek erősítése, fejlesztése, de legfőképpen átadása, egyéni és csapatmunka szinten egyaránt.

Habár tényként élem meg, és teljes meggyőződésem, hogy közösségben lenni jó, kell, szükségem van rá, a kérdés mindig feltevődik: “Folyamatosan változunk, újakat tanulunk, újabb és újabb energiákból táplálkozunk. Mit tudok tenni én, annak érdekében, hogy mindig egy megújuló és minőségi közösségben tudjak mozogni, társaimmal egy szinten kibontakozni?” Ennek a kérdésnek egy élethosszig tartó sorozat-válasza van. Ugyanakkor a kérdés, egy egyértelmű meghívás arra, hogy az eddig elsajátított tapasztalatokat mind felöleljem és elkezdjem szakszerűen továbbadni. Erre kiváló eszköz a magyar nyelv, kultúra, irodalom, és költészet. Érdemes büszkén és céltudatosan használni ezeket, egymástól egymásnak. Egymásért. Rendkívül szép folyamat, amikor egy diaszpóra közösség magyarság identitását ezek a kincsek erősítik, és mélyítik. Megtiszteltetés egy ilyen folyamatnak a szerves részévé válni, eddigi tudásomat a diaszpórában gyarapítani, majd ezeket lelkesen beépíteni minél több elérhető lélekbe, ötletbe és eseménybe. Kifinomult célokkal, letisztult érzésekkel, lendülettel teli kíváncsisággal megyek szembe a program lehetőségeivel, hogy munkámmal kis háló lehessek a világon szétszórt magyarok között.