Azt szeretem ebben az ösztöndíjban, hogy nem csak egy területen lehet kibontakozni, hanem lehetőséget ad a cserkészkedésre, tánctanításra, a magyar nyelv tanítására, népdalok megszólaltatására, népi hagyományok továbbadására, ezáltal is sokszínűsíti a külföldi magyarok mindennapjait.  Így az anyaországtól távol élő magyarok is kaphatnak miáltalunk egy kis „hazait”.

Néhány évvel ezelőtt, biztosan nem gondoltam volna, hogy Los Angelesben fogom kezdeni a tanévemet. Inkább úgy terveztem, hogy egy általános iskolában leszek tanító néni, vagy még az egyetemen tanulok mesterképzésen. 

Ezek a tervek azért voltak a fejemben, mert mindig is szerettem a gyerekekkel foglalkozni, megértettem őket, tudtam velük kapcsolódni, és úgy vettem észre, ők is szívesen vannak az én társaságomban. Dunaföldváron cserkész vagyok a 105.sz. IV. Béla cserkészcsapatban, ahol rajparancsnoka voltam a kiscserkész korosztálynak. Ők erősítettek meg engem abban, hogy ezzel a korosztállyal kell foglalkoznom, ezért is jelentkeztem a Károli Gáspár Református Egyetemnek a Pedagógusképző szakára, mint tanító, amiből még visszavan 2 év. 

Ahogy az elején említettem, a tánc tanítása is fontos a diaszpórában élő magyaroknak, csakúgy ahogy nekem is. Óvodás korom óta táncolok, már akkor nagyon megszerettem, sosem szerettem volna néptánc próbákat kihagyni. Ennek köszönhetően már gimnáziumban is néptánc tagozatos helyre jártam, majd utána a Magyar Táncművészeti Egyetemnek lettem a hallgatója. Ez idő alatt volt szerencsém már tanítani óvodás és alsó tagozatos gyerekeket, akiknek a ragyogó tekintete mindig felvidított. 

Nagyon várom, hogy munkámnak köszönhetően szerezzek majd új ismeretségeket, mindig is szerettem nyitottan állni az emberekhez, feladatokhoz, így remélem hasznos tagja lehetek majd én is a közösségeknek. Szeretném átadni nekik az itthon megszerzett tapasztalataimat, és ezáltal az ő életüket színesebbé és tartalmasabbá tenni.