„Légy hű mind halálig, és neked adom az életnek koronáját." (Jel 2,10.)
Erdélyben, azon belül Zilahon születtem, majd Szilágykrasznán nevelkedtem egy hét tagú család első gyermekeként. Szüleim gyermekkorom óta református hitben neveltek, melynek köszönhetően szoros kapcsolatba kerültem a szülőfalumban kiválóan működő ifjúsági csoporttal. Ezt követően keresztény körökben mozogva éltem meg az elhivatást a lelkipásztori szolgálatra, és 2015 nyarán felvételiztem a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe, ahol jelenleg a negyedik évet végeztem.
Hivatásomnak érzem, hogy ebben a világban eszköz legyek az Isten kezében, és az elesetteknek, összetört szívűeknek, keresőknek hirdessem azt az örömhírt, ami Jézus Krisztusban van. Ezt a feladatot szeretném hűségesen teljesíteni az észak-németországi gyülekezetekben is, ahova hiszem, nem véletlenül vezetett Isten.
Különös fontosságát érzem annak, hogy fiatalokkal foglalkozzam, és megértessem velük azt, hogy nem elavult, nem unalmas dolog az Istenbe vetett hit. Ebben segítségemre lesznek eddig szerzett tapasztalataim, ugyanis teológus társaimmal már számos tábort szerveztünk az ifjak számára, sokat fáradoztunk ifi közösségek létrehozásában, majd azok megtartásában. Ezen kívül tagja voltam a 2017-es valamint 2019-es Csillagpont munkacsoportjának, ahol egy lelkésszel együtt koordináltuk az önkéntes rendező csapatot. Lelkesedem a gyülekezeti munka más területei iránt is, legyen az beteglátogatás, bibliaórák, istentiszteletek vagy közösségi programok.
A Kőrösi Csoma Sándor Programról a 2018-as évben hallottam, amikor cserediák voltam a Budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. Hatalmas lehetőségként tekintettem a programra, amit mindenképpen ki szeretnék használni, hogy eddigi tapasztalataimat tovább gyarapítsam, fejlesszem készségeimet a gyülekezet és a csapatépítés terén, s hirdessem az evangéliumot, amit Isten a szívembe helyezett. Mivel az anyaországtól elcsatolt területen élő magyarként tapasztalom az összetartozás fontosságát, szeretném ennek jelentőségét a német gyülekezeti közösségében is tudatosítani, s az ott szerzett tapasztalatokkal, élményekkel felvértezve munkálkodni majd szülőföldemen.
Mindezekhez imádságaimban Isten áldását kérem, s köszönöm azokat az imádságokat is, melyeket az olvasók, illetve a befogadó gyülekezetek tagjai mondanak el ottani szolgálatom eredményességért.