„Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv” (Kányádi Sándor)
8 évesen kezdtem cserkészkedni. Számomra nem volt kérdés, hogy cserkész legyek, mert mind a négy testvérem is már az volt. Hogy miért maradtam az közel 15 éve? A közösség miatt. Egy olyan összetartó közösségben nőhettem fel, amit semmilyen más közösség nem tudott volna megadni.
2012-ben őrsvezetőnek jelöltek, őrsömet már hetedik éve vezetem. Egy rendkívül összetartó közösségé váltunk.
2018 tavaszán úgy döntöttem, hogy részt veszek animátorként a Határtalanul táborban. A pár napos turnus alatt megismertem a csíki és széki gyerekek életét, élethelyzetét és itt is életre szóló barátságok kötődtek. Úgy éreztem, ebben a táborban nem csak én adtam a gyerekeknek élményt, hanem ők is nekem. Rádöbbentettek arra, hogy milyen fontos nekik a történelmi Magyarország, micsoda fantasztikus élmény nekik itt lenni Magyarországon.
2018 nyarán hallottam először a Kőrösi Csoma Programról. A Határtalanul tábor után úgy éreztem, itt a lehetőség, hogy most én adjak valamit (akár szaktudás, akár csak egy életre szóló élményt) egy távoli, diaszpórában élő magyar közösségnek. Akkor elhatároztam, hogy én következő évben pályázni fogok. Főként azért jelentkeztem a Kőrösi Csoma Sándor Programba, hogy mindent, amit én kaptam a cserkészettől, a tanulmányaimtól tovább tudjam adni a külföldi magyaroknak, hogy egy olyan közösséggé váljanak, akik nem felejtik el igazi hazájukat, bármilyen messze is vannak attól.