“A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket! “ (Sebő Ferenc)
Néptáncpedagógus édesanya és népzenész, népművelő édesapa gyermekeként számomra természetes folyamat volt a népi kultúra hagyományozódása. Gyermekként több gyűjtőúton vettem részt mind az anyaországban, mind a határon túl, így viszonylag hamar fel tudtam mérni népi kultúránk értékeit.
Középiskolai tanulmányaimat a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumban végeztem, ahol elismert mesterektől tanulhattam meg, a Kárpát-medence reprezentatív táncanyagait és nem utolsó sorban, a tánc iránti alázatot, elődeink és hagyományaink tiszteletét. Középiskolai tanulmányaim után a hivatásos táncos korszakom és felsőoktatási tanulmányaim következtek. 2012-ben meghívást kaptam a Duna Művészegyüttesbe illetve felvételt nyertem a Magyar Táncművészeti Egyetemre. Az együttesben táncszínházi ismereteimet bővíthettem, illetve tánctechnikai és előadói készségem fejleszthettem. Itt töltött éveim alatt sikerült elnyernem a Fülöp Viktor Ösztöndíjat. Mivel a tánc, mint mozgásforma sok stílusban sajátítható el és használható fel egy-egy színpadi produkcióban, 2015-ben munkahelyet váltottam és leszerződtem az Experidance Production-be. Az együttes ars poeticája nagyon tetszett, mozgatórugója a néptánc aktualizálása és a kreativitás volt.
Számomra a hagyomány nem valami statikus jelenségcsoport, melyet mindenképpen rá kell erőltetnünk egy kisebb vagy nagyobb közösségre, akár a fiatalságra az oktatás különböző szintjein. Tapasztalataim és kutatásaim során alakult ki bennem a vélemény, miszerint a hagyományt nem valami állandóként kell kezelni, hanem egy változóként, amit a mában zajló folyamatokhoz kell kötni és új funkciókkal kell ellátni.
Jelenlegi rohanó világunkban, alig néhány igazi értéket hordozó fogalmat tudunk felsorolni. Ilyen szerintem a család, a barátok és a közösség. Az egyetlen megnyugvási pontunk ebben a multikulturális kavalkádban, amiben élünk, a hovatartozásunk, az identitásunk. Ennek megőrzése nélkülözhetetlen.
A magyar nyelv ápolása és használata, kultúránk és szokásvilágunk megismerése, használata nélkülözhetetlen minden magyar ember számára, függetlenül attól, hogy a világ mely pontján él.
Számomra a Kőrösi Csoma Sándor Program egyet jelent a magyarság megőrzésével, megmentésével. Célom, hogy minden magát magyarnak valló ember megkaphassa a segítséget ahhoz, hogy identitását gyakorolva magyarként élhessen bárhol a világban.