A Balaton-felvidék egy kis falujában, a Művészetek Völgyében nőttem fel, és már egészen kisgyermek koromtól részt vettem a faluközösség és a római katolikus plébániai közösség életében. Tagja voltam a helyi gyermek és ifjúsági néptánc csoportnak, és több éven át segítőként dolgoztam a Művészetek Völgye Fesztiválon. Végül ezek az élmények motiváltak pedagógusi pályaválasztásomban is.

A főiskola elvégzése után önkéntesként két évet Angliában töltöttem, ahol sajátos nevelési igényű fiatalokkal és gyermekekkel foglalkoztam. Ez volt az első alkalom, amikor személyesen is megtapasztalhattam, milyen érzés hosszú időn át, az otthonomtól távol egy idegen ország közösségébe beilleszkedni. 2009 óta a Budapesti Kolping Katolikus Iskola tanítója és katolikus hittanára vagyok.  Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az iskola nemcsak munkahely számomra, hanem egy közösség is, ahol nagyon sok barátom van. Fontosnak tartom a magyarságtudatra való nevelést, ezért is tekintem szívügyemnek iskolánk testvériskolai kapcsolatait a felvidéki Szepsin és az erdélyi Nyárádmagyaróson. A Határtalanul program és a Rákóczi Szövetség keretében megvalósuló iskolai programjainknak aktív szervezője vagyok.

Érdeklődésem a diaszpóra magyarsága iránt családi indíttatású is. Édesapám felmenői közül többen Amerikába vándoroltak, de leszármazottaikkal a mai napig élő kapcsolatot ápolunk. A közös hit, a hazaszeretet és a család szőtte erős kötelék tart össze bennünket immár több mint száz éve. Ösztöndíjasként ezt a példát követve szeretném segíteni az austini magyar közösséget. Bízom benne, hogy elköteleződésemmel és munkámmal hozzájárulhatok az itt élő magyarság közösségmegtartó és erősítő törekvéseihez.