A Dél-Alföld szívében fekvő Csongrádon születtem, ahol már gyermekkoromban foglalkoztatni kezdett a magyarság kérdése, igaz, akkor ezt még tudatos módon nem tudtam megfogalmazni. Általános iskolásként kezdtem el igazán megismerkedni a magyar népszokásokkal és hagyományokkal, hiszen elsős diákként beiratkoztam a dráma-színjátszás tanszakra, ahol az évek folyamán betekintést nyertem a magyar népmesék világába, a magyar nyelv szépségeibe. Ebben az időszakban kezdtem a lovaglás és a lovas kultúra iránt is érdeklődni, ami szintén meghatározó élményekkel gazdagított. Később, a középiskola éveiben már világossá vált, hogy a további tanulmányaimat olyan irányban szeretném folytatni, hogy a későbbiekben hazám életének alakulásában tevékenyen részt tudjak venni, ezért esett a választásom a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karának nemzetközi tanulmányok szakára.

Dacára annak, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program egyik legfiatalabb ösztöndíjasa vagyok, elképzelésem szerint hozzá tudok majd járulni ahhoz, hogy a párizsi diaszpóra magyarsága saját identitását mélyebben megélhesse. A színjátszás megtanított arra, hogyan kell csapatban, együtt dolgozni ahhoz, hogy a kitűzött célokat el tudjuk érni, a lovas táborok évei alatt pedig arról szerezhettem benyomást, hogyan kell számos különböző emberrel szót érteni. Célom, hogy olyan közösségszervező tevékenységet végezzek, amellyel a külhoniak magyarságtudatának megőrzését segíthetem, másrészt szeretnék tapasztalatokat szerezni, amelyeket később, a munkában eltöltött éveimben kamatoztatni tudok, és ez által a kint élő közösségeket is segíthetem.