Számomra az egyik legcsodálatosabb érzés az, amikor az anyanyelvemen tudom kifejezni gondolataimat teljes mélységében és valóságában, szabadon.

Az utóbbi éveimet külföldön töltöttem. Céljaim között volt egy új nyelv megtanulása, új helyzetek kipróbálása és az, hogy egy másik szemszögből tekintsek eddigi dolgaimra, elképzeléseimre. Mielőtt erre a döntésre jutottam volna, a Szegedi Tudományegyetemen szereztem szociális munkás diplomát. Utólag visszatekintve azt gondolom, hogy egész addigi életem alapozta meg a döntést, hogy ezt a szakmát válasszam. Szüleim a Partiumból költöztek Magyarországra három fiúgyermekkel. Én ezt követően születtem elsőként Magyarországon, majd két lánnyal és egy fiúval bővült még a család az évek során.

Már kisgyermekként szembetűnő volt az igazságra való igényem, és érzékenységem a társadalommal szemben. Valójában ezért is gondolkodom mindig közösségekben, és az azokban rejlő lehetőségekben. A közösségek különféle formáit ismertem meg önkéntes munkáim során is: kilenc hónapon keresztül dolgoztam egy speciális iskolában Tallinnban, gyermekekkel foglalkoztam Torockón a Böjte Csaba által létrehozott gyermekvédelmi központban, és keresztény táborok szervezésében, lebonyolításában vettem részt Erdélyben –többnyire hátrányos helyzetű gyermekek számára. Rengeteg ismeretem van arról, hogyan tegyünk egy közösséget működővé, érdekessé.

Ezért tartom jó ötletnek a Kőrösi Csoma Sándor Programot, hisz a diaszpórában élő magyarok szervezeti keretek közt lehetnek a magyar közösségek tagjai, közösen ápolhatják, eleveníthetik fel és adhatják tovább, hogy mit jelent számukra magyarnak lenni.

Nagy örömmel tölt el, hogy idén én is részese lehetek ennek a világméretű közösségnek, és ezzel egy új formával ismerhetem meg. Kíváncsian várom, hogy megismerjem a Calgaryban élő magyarokat, és remélem, hogy közösségük aktív, hasznos tagjává válok majd. Az, hogy a magyar nyelv tanításában segíthetek, óriási lelkesedéssel tölt el, hiszen számomra a nyelv kultúránk egyik legértékesebb része. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő egy év nem csak a fizikai utazásról fog szólni, hanem egy sokkal mélyebb és fontosabb, belső utazás részese is leszek, hiszen több ezer kilométeres vagy több évtizedes távolságból, illetve gyermeki kérdéseken keresztül ízlelhetem meg a magyarságot. Megannyi ötlettel és várakozással telve számolom a napokat az utazás megkezdéséig.