Rozmaring Néptáncegyüttes

Hamiltonban a magyar néptánc a cserkészeten keresztül terjedt el. Nagyjából 80 évvel ezelőtt a cserkészet akkori plébánosa, Solymár János jezsuita atya kezdte el megszervezni a cserkészek tánctanítását. Ekkor még nem egy rendszeresen működő tánccsoport jött létre, hanem a lelkesebb cserkészek az év során megrendezésre kerülő rendezvényekre tanultak be táncokat, hogy elő tuják adni. Igen eredményes lehetett ez az alkalmi tánctanítás is, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy 1966-ban a jubileumi táborban a hamiltoni csapat nyerte meg a népitáncverseny első díját. 

1974-ben a cserkészet egyik neves tagja, Seregély Márton, a torontói Kodály Együttes tagja lett, és ott megszerzett tánctudását is a cserkészet szolgálatába állította. Megalakította a cserkészet rendszeresen működő tánccsoportját, ami már a mai Rozmaring Együttes elődjének tekinthető. Márton elsősorban a Kodály Együttesben tanult táncokat kezdte el tanítani a cserkészetben, természetesen a Kodály vezetője, Zadubán György, engedélyével és lelkes segítségével. Az újonnan alakult csoport ekkor még csak hat párból tevődött össze, de nagy népszerűségnek kezdett el örvendeni és két éven belül harminc felettire nőtt a tagok száma, melyből egy gyerekcsoport is alakult. A csoportok lelkesen gyakoroltak és készültek az évek során mindenféle eseményre, kezdve a táncfesztiváloktól, nemzeti ünnepektől a különböző táborokon és bálokon át az egyházközségi és jótékonysági rendezvényekig. Seregély Márton utódjaként Lőricz Ede vette át a tánccsoport vezetését és oktatásszervezését, de ugyanazzal az elköteleződéssel és lelkesedéssel végezte tevékenységét, mint Márton. 

Lőricz Ede idővel Pálfy Zsolt csapatparancsnoknak adta át a stafétát, aki jelenleg is a tánccsoportok vezetője és feleségével Nadj Lillyvel viselik gondját a hamiltoni néptáncoktatásnak.  Zsolt és Lilly kezdeményezték 2015-ben a csoport önálló táncegyüttesként való megalakulását, így az említett évtől kezdve a tánccsoport a Rozmaring Folkdance Ensemble of Hamilton néven működik a cserkészettől szervezetileg különállóan.  Ez azonban nem jelenti azt, hogy lélekben is külön vált a két egyesület, hiszen a táncegyüttes szinte minden tagja aktív résztvevője a cserkészetnek, szüleikkel, családtagjaikkal együtt. Ebből adódóan egy igen szoros együttműködés és összhang jött létre a cserkészet és a Rozmaring között. A táncegyüttes szerves részét képezi a cserkészet programjainak, míg a tácpróbákat és egyéb táncos programokat, fellépéseket Zsolt úgy szervezi, hogy a tagok cserkészetben végzett munkáját, tevékenységeit ne zavarja, azzal ne ütközzön.  

A hamiltoni magyar néptánc tanítás múltja tehát sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt gondoltuk volna, és teljes mértékben a cserkészetnek köszönhető. Azoknak a cserkészvezetőknek, akik az évtizedek során egymást váltva, időt és energiát nem sajnálva dolgoztak rajta, hogy a cserkészeten belüli néptáncoktatás fennmaradjon és fejlődjön.