Már egészen kiskoromban szerves része volt az életemnek a hagyományőrzés. Édesanyámmal esténként népdalokat énekeltünk, magyar népmeséket mesélt nekünk, ahol az okos leány vagy legény mindig sikerrel járt. Ilyenkor mindig eldöntöttem magamban, hogy én is ezt az utat fogom bejárni, hogy a végén “boldogan éltem, míg meg nem haltam” befejezést kaphassak. Az iskolában is nagy hangsúlyt fektettek a magyar gyökerek ápolására és emiatt már egészen kiskorban elkezdtem néptáncot tanulni, amit egyszerűen imádtam. Ahogy nőttem, bár szerves része maradt az életemnek a magyar kultúra, kicsit más utakra fújt a szél, az egyetemen pszichológiát tanultam. 

Az egyetem befejezése után hallottam egy programról, ami olyan értékeket képvisel, amelyek az én szívemhez is igazán közel állnak, ezért gondoltam, mint a kedvenc népmeséim főszereplői én is szerencsét próbálok és kísérletet teszek azoknak a hagyományoknak az átadásával, amit én kiskoromban akkora szeretettel kaptam környezetemtől. A magyar nyelv, néptánc és ének fontossága még ma is vitathatatlan, különösen a kisebbségi társadalmakban és én remélem, hogy azt a lelkesedést és szeretetet, ami bennem is él, sikeresen tudom közvetíteni és továbbadni az itt élő közösségeknek.