Egy dél-magyarországi kisvárosban, Mohácson születtem, ahol több nemzetiség él együtt a magyarság mellett tisztelve és ismerve egymás szokásait. Ma is elő hagyományőrzés folyik a városban. Ez a sokféleség már gyerekként felkeltette az érdeklődésem, így már kisiskolás koromban elkezdtem néptáncolni és részt venni a hagyományőrző rendezvényeken.

Magam is többféle kultúrát őrző és ápoló családban nőttem fel. Szüleim olyan szellemben neveltek, hogy a népi hagyományok természetes módon a mindennapjaink részét képezték. Azt hiszem, innen ered az anyanyelv, a népszokások tisztelete és szeretete.

2019 nyarán Sydneyben lehetőségem nyílt ellátogatni a hétvégi magyar iskolába, betekinteni a munkájukba. Itt találkoztam először diaszpórában elő magyar közösséggel. Már korábban is hallottam a Kőrösi Programról, de ekkor határoztam el, hogy szeretnék részt venni ebben a munkában. Lenyűgözött az a tevékenység, amit annak érdekében végeznek, hogy ilyen távol  az anyaországtól megőrizhessék és megerősítsék a felnövő gyermekek magyarságtudatát, hogy ezáltal közelebb kerülhessenek gyökereikhez.

Az elmúlt 23 évben magyar-német szakos tanárként sok tapasztalatot gyűjtöttem a szakmámban, illetve a vele járó sokrétű feladatok elvégzésében. Ezeket felhasználva szeretnék egyrészt aktívan részt venni ötleteimmel a nemzeti ünnepek és rendezvények megszervezésében és lebonyolításában, hiszen ezek azok a fontos alkalmak, melyek lehetőséget adnak a diaszpóra számára a magyarságuk igazi megélésére. Másrészt nagy öröm és kihívás számomra, hogy az itt elő gyermekek érdeklődését felkeltsem,és továbbadjam azt a tudást, amivel rendelkezem, mert hiszem, hogy a közös nyelv és a közös kultúra az, ami összeköt bennünket, bármilyen távoli pontján is éljünk a világnak.