„ A népdal, vagy a népi szertartás a történelem alatt húzódó alagút, ahol sok minden megmaradt abból, amit odafent régóta megsemmisítettek a háborúk, a forradalmak és a civilizáció. ” (Milan Kundera)
Szegeden születtem, a környező kis településeken nőttem fel.
Szegeden érettségiztem magyar-spanyol kéttannyelvű gimnáziumban, majd idegenforgalmi szakmenedzser végzettségre tettem szert. Az idegenforgalmi iskola elvégzése után hamar a rendezvényszervezés felé vitt az utam. Először az Üllési Fonó alapítványnak dolgoztam, mint kulturális munkatárs. Itt a helyi néptánccsoport tevékenységét támogattam, pályázatok figyelésével és írásával, valamint rendezvények szervezésével. Ez idő alatt nyitottuk meg a Pusztaszínház kapuit is, ami azóta az alapítvány központjává vált. 2017-ben kis kitekintést tettem Angliában, ahol egy szálloda szintén rendezvényekért felelős részlegén dolgoztam. Ezalatt a rövid idő alatt is megtapasztalhattam, hogy milyen magyarként egy más országban élni, dolgozni. Ez amiatt is fontos volt számomra, mivel családom egyik fele nem Magyarországon él, így a mi életünkben különösen fontosak voltak a hagyományok, szokások.
Kiskorom óta az életem része a néptánc. Óvodában kezdtem, majd a Domaszéki Domafa néptáncegyüttes alapító tagja voltam. Itt is táncoltam egészen feloszlásáig. Gimnáziumi éveim alatt kerültem át Üllésre a Fonó néptáncegyütteshez, amelynek mai napig tagja vagyok.
Tavaly népdalénekesi képességeim fejlesztése érdekében Fábri-Ivánovics Tünde tanítványa lettem, jelenleg is nála csiszolom tudásomat.
Célom, hogy a magyar közösségeknek segítsek közösségük építésében és identitásuk erősítésében. Fontosnak tartom, hogy nyelvünket, kultúránkat ápoljuk, és átadjuk a jövő nemzedékének.