A vajdasági Nagykikindán születtem és ott is nőttem fel. Szerb környezetben, mégis magyar közösségben. A magyar nyelvű óvoda és általános iskola mellett kiskoromtól fontos szerepet játszott az életemben a helyi magyar művelődési egyesület, ahol a magyar népzenével, hagyományokkal ismerkedtem meg, valamint a római katolikus templom, ahol pedig a vallás mellett a magyar történelem nagyjairól is tanulhattunk.

Tanulmányaimat az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem-finn szakon végeztem, mégis újságíróként dolgoztam tíz évig. A szabadkai székhelyű Pannon RTV-nél végzett munkámat nem csak azért tartottam fontosnak, mert a vajdasági magyarokat (is) érintő dolgokról tájékoztattuk a vajdasági magyarságot, hanem azért is, mert a Pannon RTV mindezt az anyanyelvünkön, magyarul teszi.  

Szórványmagyarságban nőttem fel, így pontosan tudom, mennyit jelentett nekem, és sokunknak az, hogy volt egy egyesület, ahol összegyűlhetett a város magyarsága, ahol magyarul beszélhettünk, ahol olyan rendezvényeken vehettünk részt, mint amilyen a farsang vagy a ballagás, és ahol minden évben megemlékeztünk a magyar történelem jeles napjairól.

Ugyanakkor megtanultam a békés együttélést is más nemzetekkel. Saját nyelvünk és kultúránk ápolása mellett a többségi nemzet és más nemzetek hagyományait, ünnepeit és nyelvét is megismertük. Ez a környezet nyitottságra, toleranciára és elfogadásra nevelt.

A Kőrösi Csoma Sándor Programnak köszönhetően már két évet Észak-Macedóniában, Szkopjéban tölthettem a helyi magyar egyesületnél, a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezeténél. Egy olyan összetartó és lelkes közösséget ismertem itt meg, amely családként működik együtt és engem is gyorsan befogadtak. Remélem, rá tudok szolgálni a bizalmukra, és közösen tudjuk folytatni a munkát, megvalósítani az összes ötletünket, célunkat.