A vajdasági Nagykikindán születtem és ott is nőttem fel. Szerb környezetben, mégis magyar közösségben. A magyar nyelvű óvoda és általános iskola mellett kiskoromtól fontos szerepet játszott az életemben a helyi magyar művelődési egyesület, ahol a magyar népzenével, hagyományokkal ismerkedtem meg, valamint a római katolikus templom, ahol pedig a vallás mellett a magyar történelem nagyjairól is tanulhattunk.

Tanulmányaimat az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem-finn szakon végeztem, mégis újságíróként dolgoztam tíz évig. A szabadkai székhelyű Pannon RTV-nél végzett munkámat nem csak azért tartottam fontosnak, mert a vajdasági magyarokat (is) érintő dolgokról tájékoztattuk a vajdasági magyarságot, hanem azért is, mert a Pannon RTV mindezt az anyanyelvünkön, magyarul teszi.  

Szórványmagyarságban nőttem fel, így pontosan tudom, mennyit jelentett nekem, és sokunknak az, hogy volt egy egyesület, ahol összegyűlhetett a város magyarsága, ahol magyarul beszélhettünk, ahol olyan rendezvényeken vehettünk részt, mint amilyen a farsang vagy a ballagás, és ahol minden évben megemlékeztünk a magyar történelem jeles napjairól.

Ugyanakkor megtanultam a békés együttélést is más nemzetekkel. Saját nyelvünk és kultúránk ápolása mellett a többségi nemzet és más nemzetek hagyományait, ünnepeit és nyelvét is megismertük. Ez a környezet nyitottságra, toleranciára és elfogadásra nevelt.

A Kőrösi Csoma Sándor Programnak köszönhetően a tavalyi évet Észak-Macedóniában, Szkopjéban töltöttem a helyi magyar egyesületnél, a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezeténél. Egy olyan összetartó és lelkes közösséget ismertem itt meg, amely családként működik együtt és engem is gyorsan befogadtak. Ezért is szerettem volna visszajönni. Remélem, rá tudok szolgálni a bizalmukra, és igyekszünk közösen folytatni a tavaly megkezdett munkát, megvalósítani az összes tavalyi ötletünket, célunkat, hisz a macedóniai magyarok egyik legfőbb jellemzője az aktivitás.