Hagyománytisztelő családban nőttem fel. Gyermekkoromtól kezdve érdeklődtem az állatok, különösen a lovak iránt, így édesapámnak köszönhetően már három éves koromban elkezdtem lovagolni. Az íjászatot is részben tőle tanultam, és tudásomat, ahogy lehetőségeim engedik, folyamatosan fejlesztem. Azóta is rendszeresen járok hagyományőrző lovasíjász rendezvényekre, aktívan részt veszek mind a szervezésben, mind a bemutatókon.

Az Alsóerdősori Bárdos Lajos – zenei és néptánc tagozatos – Általános Iskolába és Gimnáziumba jártam, amely magyarságom szempontjából életre szóló útravalót adott. Több jelentős néptánc és énekkari fellépésünk volt, neves karmesterek kezei alatt énekeltünk még a Zeneakadémia színpadán is. A néptáncot magas óraszámban tanultam, előadásainkkal számos helyen szerepeltünk.

Elsősorban azért jelentkeztem a Körösi Csoma Sándor Programra, mert szerettem volna hasznosnak érezni magam olyan emberek között, akik a mindennapokban a magyarságért tesznek. 2016-ban a torontói Rákóczi Alapítványhoz kerültem, ahol határon túli magyar fiatalokkal foglalkoztam. A „családunk” a magyarság: bárhol is élünk, mi, magyarok egy család vagyunk. Kétségkívül érdemes hagyományainkat, kultúránkat, gasztronómiánkat, nyelvünket és népszokásainkat megőrizni, és azokat a felnövekvő nemzedék számára továbbadni. A hagyományok ápolása mellett fontosnak tartom, hogy hasznos és tartalmas szabadidős tevékenységek, valamint az oktatás segítségével a fiatalokat teljes és boldog felnőtt életre neveljük.