A kíváncsiság és a tudásszerzés hajtott, mikor a programra jelentkeztem, bízva abban, hogy jobban megismerhetem a szülőföldtől elszakadt magyarság helyzetét, és remélem, minden tudásom, eddig szerzett tapasztalatom a fogadó szervezetem hasznára lesz majd.
Vajdaság északi részéről származom. A szabadkai Svetozar Marković Gimnázium elvégzése után költöztem Budapestre, miután felvételt nyertem az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar szakára. Jelenleg magyar-filozófia tanári szakon végzem mesterszakos tanulmányaimat, emellett három éven át a Mesemúzeumban dolgoztam. Az ott töltött idő alatt széleskörű múzeumpedagógiai, drámapedagógiai, valamint kreatív műhelymunkai tapasztalatot szereztem, és a gyermekekkel foglalkozva mindinkább elköteleződtem választott pedagógusi pályám mellett.
Vajdasági magyarként mindig is éreztem a magyar nyelv és kultúra ápolásának szükségességét. Gyerekkoromban többféle hagyományőrző közösségi tevékenységbe is bekapcsolódtam, tíz éven át táncoltam a horgosi Ropogó Néptáncegyüttesben.
Kilencedik éve vagyok a 11. Nepomuki Szent János cserkészcsapat cserkésze, ahol az őrsvezetés során szereztem tapasztalatot arról, miként lehet a gyerekekben interaktív módon a magyar identitást megerősíteni, és megszerettetni velük a történelmünket és a cserkészetet.
2015 szeptembere és 2016 tavasza között a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként egy kis erdélyi magyar közösségért dolgoztam Szeben megyében. Az ott élő közösségszervező emberek munkáját kísérve és segítve értékes tapasztalatokat szereztem a magyar kultúra és nyelv megőrzésének, továbbörökítésének hatékony folyamatairól. Fontos és egyúttal hálás feladatnak érzem a Kőrösi Csoma Sándor Program célkitűzését, vagyis a diaszpórában élő magyarság segítését.
