A hegyekkel körülölelt Székelyföld szívéből származom. Felsőfokú tanulmányaim során, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem biológia alapképzés, majd orvosi biológia mesterképzés, illetve ezen évekkel párhuzamosan a pszichopedagógia szakágak diplomáit sikerült megszerezni. A közösség mindig elsődleges helyen mozgott az életemben. Több közösség berkeibe tartozom jelenleg is, amelyek közül, mai napig a legmeghatározóbb a cserkészet. Az elmúlt tizenöt év aktív cserkész életmód tanított meg igazán emberebb ember és magyarabb magyarnak lenni. Tisztán, őszintén, mélyen szeretni, a kudarcokból a legszebbet tanulni, mindig hálás szívvel szemlélni, a tőlünk telhető legjobb példára törekedni, mindezt tudatosan tovább adni. Számomra ezek képviselik a legfontosabb élet esszenciákat. A cserkészeten kívül, értékrendszeremet a számos ifjúsági, lelkiségi és közösséget fejlesztő szervezetek, tevékenységek határozták meg. Azokon keresztüli utazások, találkozások és növekedések, melyek során megtanultam, önmagamat megismerni és szeretni, egészségesen kapcsolódni, erényeket és gyengeségeket egyaránt fejleszteni, erőforrásaimat a számomra fontos körök felé mozgósítani.

2012 óta foglalkozom gyerekekkel, azóta minden évben részt veszek legalább egy vezetőképzőn, majd jött a tanítás, amit a fokozatosan kialakuló tréner hivatás követett. Belső motivációm, amikor jön a gyerek vagy a fiatal, és olyan mély létfontosságú kérdéseket mernek feltenni, hogy akkor, azt mondom: ezért megéri! Kérdezni, együtt gondolkodni, azok által együtt fejlődni, érezni, nevetni, megoldani, és ezeket minden alkalommal újra játszani. A gyerekek mindig valami újat adnak az eleve nyitott, vidám és mély lelkiséggel teli szemléleteimhez, személyiségemhez. A közös sportolás, játszás, tánc, fokozatos megismerés és saját határainknak feltárása akár egy sziklafalon vagy egy ölelésben kibontakozva, mindenki számára felemelő érzés. Szenvedélyem a hegy, a természet, valamint a Teremtő iránti szeretet, tisztelet és ismeret. Mindemellett, a magyar költészet határtalansága, a zene pezsdítő igazsága, a művészet ajándékai, illetve a közösség megtartó erejében lenni, hinni, élni. Az elmúlt pár évben, számomra még fontosabbá vált, az említettek értékeinek erősítése, fejlesztése, de legfőképpen átadása, egyéni és csapatmunka szinten egyaránt.

Habár tényként élem meg, és teljes meggyőződésem, hogy közösségben lenni jó, kell, szükségem van rá, a kérdés mindig feltevõdik: “Folyamatosan változunk, újakat tanulunk, újabb és újabb energiákból táplálkozunk. Mit tudok tenni én, annak érdekében, hogy mindig egy megújuló és minőségi közösségben tudjak mozogni, társaimmal egy szinten kibontakozni?” Ennek a kérdésnek egy élethosszig tartó sorozat-válasza van. Ugyanakkor a kérdés, egy egyértelmū meghívás arra, hogy az eddig elsajátított erényeket, tapasztalatokat, mind felöleljem és elkezdjem szakszerűen továbbadni. Erre kiváló eszköz a magyar nyelv, kultúra, irodalom, és költészet. Érdemes büszkén és céltudatosan használni ezeket, egymástól egymásnak. Egymásért. Rendkívül szép folyamat, amikor egy diaszpóra közösség magyarság identitását ezek a kincsek erősítik, és mélyítik. Megtiszteltetés egy ilyen folyamatnak a szerves részévé válni. Egy kiváló tapasztalat lesz, eddigi tudásomat a diaszpórában gyarapítani, majd ezeket lelkesen beépíteni minél több elérhető lélekbe, ötletbe és eseménybe. Kifinomult célokkal, letisztult érzésekkel, lendülettel teli kíváncsisággal megyek szembe a program lehetőségeivel. Most rendkívül szeretem és élvezem, azt, hogy jelen van a tiszta hivatás érzés. A vágyó érzés affelé, hogy munkámmal kis háló lehessek a világon szétszórt magyarok között, és helyileg pedig minél színesebbé és gazdagabbá tegyem a saját diaszpóra közösségem mindennapjait, folyamatosan megmosolyogtatni arcait.