Kiskorom óta foglalkozom zenével. Több hangszert is kipróbáltam már, amikor tizenkét évesen egy iskolaváltás következtében találkoztam igazi szerelmemmel, a népi furulyával. Annyira egymásba habarodtunk, hogy két évvel később elhatároztam, hogy ennek szeretnék élni, és azóta is az a legnagyobb vágyam, hogy egyszer ennek a tanára lehessek. Ezért otthagytam a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumot, és átmentem a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti középiskolába. Ott három évet töltöttem el, majd a székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat. Ez idő alatt a IV. Országos Népzenei Versenyen saját korcsoportomban és kategóriámban első helyezést nyertem. Egy év elteltével felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, népi furulyaművész-tanár, illetve népzeneelmélet-tanár szakirányra, ahol jelenleg harmadéves vagyok.

2015-ben megalakítottam a moldvai népzenét játszó együttesemet, a Tindia zenekart. Azóta rendszeresen tartunk táncházakat, és színvonalas helyek is gyakran felkérnek minket arra, hogy megtáncoltassuk a nagyérdemű közönséget. Így adódott, hogy a tavalyi Táncháztalálkozón is megmutathattuk tudásunkat, de visszatérő vendégek vagyunk a Regöscserkész-táborban és egyéb fesztiválokon szerte a Kárpát-medencében.

Pár évvel ezelőtt hallottam a Kőrösi Csoma Sándor Programról. Ekkor fogott meg engem is a gondolat, hogy ne csak Magyarországon adjam tovább azt a tudást, amit eddig sikerült megszereznem, hanem azoknak is, akiknek sokkal kevesebb esélyük van a népi kultúra elsajátítására. Úgy gondolom, hogy a zene mindig is hozzásegített a lelkünk ápolásához, ugyanakkor gyönyörű eszköz arra, hogy a muzsikálás által egyé váljunk, egy nyelvet beszéljünk.