„Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul tanulunk.” /Kányádi Sándor/
A nemzetben gondolkodás családunk számára természetes indíttatás, számos ismerősünk, barátunk él a világ különböző pontján. Különösen fontosak nekem a saját korosztályommal történő találkozások, hiszen betekintést engednek ezek különféle formáiba a vasárnapi iskoláktól a cserkeszmozgalmon keresztül a magyar népművészet és hagyományok ápolásáig.
A mi korosztályunk már a világ egypólusúvá válása után, egy kozmopolita világban szocializálódott, amelyben a hazához való kötődés véleményem szerint még fontosabb, mint a történelemben bármikor. Ha a növény gyökereit nem öntözik, akkor hajtásai elmaradnak, levelei kiszáradnak, s ez távlatosan a pusztulását jelenti. A nemzet is így működik. Szükségünk van egymásra a világban és a minket összekötő egészséges gyökerekre. Legfontosabb az identitás megőrzése, amelynek alapja a nyelv, a kultúra, közös történelmünk, s az eleink által ránk hagyott hagyományok. Kulcsfontosságú feladat, hogy a magyarságtudatot, a nemzeti önismeretet és önbecsülést, a magyar nemzethez tartozás érzését megerősítsük és sziklaszilárddá tegyük.
A művészettől egészen a mérnöki területig nyúló, széleskörű képzettségemet és több éves projektmenedzseri tapasztalatomat szeretném ösztöndíjas munkám során felhasználni. Tapasztalt utazóként az alkalmazkodás nem jelent gondot számomra, így könnyen fordítom majd figyelmemet a kinti közösség nemzetiségtudatának erősítésére, a hagyományok és szép anyanyelvünk átadására. Ezt tekintem legfontosabb feladatomnak.