Születésem óta egy kis Garam menti faluban élek Felvidéken, erős magyarságtudattal rendelkező, katolikus családban nevelkedtem. Kezdetektől fogva anyanyelvemen tanultam Párkányban, majd később Magyarországon folytattam a tanulmányaimat. 2019-ben sikeresen szereztem alapfokú diplomát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi igazgatás szakán.

A cserkészet több mint 15 éve szerves része az életemnek, ez idő alatt megszámlálhatatlan élménnyel és tudással gazdagodtam. A cserkészet jelenti számomra azt a közeget, ahol leginkább meg tudom élni felvidéki magyar identitásomat, hisz a mozgalom egyedülálló módon segíti a határon túli magyar közösségek erősödését.

Majdnem egy évtizede vezetőként tevékenykedem, alapító tagja vagyok az Esztergom-kőhídgyarmati 68-as számú Apor Vilmos cserkészcsapatnak, melynek különlegessége, hogy bár a tagok az anyaországban élnek, mégis a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség szárnyai alá tartozunk. Rendezvényeinket túlnyomórészt határon túli területeken, felvidéki cserkésztestvéreinkkel közösen szervezzük. A csapatban őrsvezetői és segédtiszti szolgálatot teljesítek, illetve nagy hangsúlyt fektetek a friss vezetők segítésére is. A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Külügyi Vezetőjeként feladatom, hogy munkámmal hozzájáruljak olyan rendezvények megvalósításához, melyeken a felvidéki fiatalok találkozhatnak az anyaországból, határon túli területekről, vagy akár másik kontinensről érkező magyar cserkésztestvéreikkel.

Fontos állomása volt életemnek az a négy év, melyet egy református gimnáziumban töltöttem. Ez idő alatt elmélyült és megerősödött a hitem, s az ökumenizmus szellemében megismerhettem a többi történelmi egyház hagyományait és értékeit.

A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként lehetőségem nyílik arra, hogy megismerjem és segítsem a Külföldi Magyar Cserkészszövetség csapatfejlesztéssel és toborzással kapcsolatos munkáját, valamint támogassam a garfieldi magyar közösség életét. Külön öröm számomra, hogy a magyar cserkészet e fontos helyszínén végezhetek szolgálatot. Reményeim szerint nemcsak én válok majd a diaszpórában élő közösség hasznára, hanem a kilenc hónap alatt elsajátított készségeimet, a megtapasztalt jó példákat hazatérve, az itthoni közösségem javára tudom majd fordítani.