A felvidéki Rozsnyón születtem és itt is nevelkedtem. A népi kultúrával nyolc esztendős koromban ismerkedtem meg, ekkor kezdtem el táncolni a helyi gyermek néptánccsoportban. A néptánc és az ezzel járó közösségi életforma azonnal a mindennapjaim szerves részévé váltak, s ez nyolc éves koromtól egészen mostanáig ki is tart.

A táncegyüttes által találtam rá a férjemre is, akivel úgy döntöttünk, magasabb szinten szeretnénk foglalkozni a néptánccal, így választottuk hivatásunkká a néptánc-pedagógiát. 2020-ban felvételt nyertem a Magyar Táncművészeti Egyetem képzésére, s emellett a Szentendre Táncegyüttes táncosa is voltam, ahol szintén kiváló mesterektől tanulhattam. A néptánc oktatását számos formában kipróbálhattam már: gyermek, ifjúsági és felnőtt táncegyüttesek, óvodai és iskolai csoportok, valamint alkalmi tánctanítások és táncházak alkalmával. 

2021-ben a rozsnyói Sajó Banda népzenekar énekese lettem, így a néptánc mellett a népzene is egyre jelentősebb szerepet tölt be az életemben — ezáltal pedig kiszélesedett látókörrel egy még teljesebb képet kaphatok a népi kultúránkról, a történelmünkről, a magyarságról.

Azt hiszem, a szórványban és a diaszpórában élő magyarok között nagyon sok a hasonlóság, hiszen közös a tét: mindennapi kihívás megmaradni magyarnak egy olyan környezetben, ahol a magyarság nem automatikus és természetes!

Én szórványban nőttem fel, évekig éltem Magyarországon, most már csak arra vagyok kíváncsi, milyenek a diaszpórában élő magyarok, hogy teljesebb választ kapjak a kérdésemre: „Mit jelent magyarnak lenni?”!