Magyarnak lenni számomra egyfajta misszió.
Iskoláimat a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájában, illetve a Dóczy Gedeon Gimnáziumban végeztem. A család hithű reformátusként, a Debrecen-Kossuth Utcai Református Egyházközség konfirmált tagjaként nevelt. Családom, a Péter család nemesi levéllel kitűntetett, régi család, és őseimhez hasonlóan gyermekkoromtól kezdve én is mindig fontosnak tartottam magyarságtudatom ápolását és őrzését.
A középiskola után a Debreceni Egyetem szociológia szakán kezdtem tanulni, ahol részt vettem egy családkutató felmérő és segítő kutatásban, később egy külföldi ösztöndíj keretében Finnországba költöztem, ahol angol nyelven Joensuuban, a Kelet-Finnországi Egyetemen diplomáztam. Eközben helyi tematikus magyar esteket és multikulturális eseményeket szerveztem. Kisebb amerikai kitérővel összesen hat évet töltöttem Kelet-Finnországban a helyi magyar csoport önkéntes szervezőjeként és aktív tagjaként.
Mint szociológus, tapasztalt szervező, és a magyar kultúrát büszkén terjesztő személy, meggyőződésem, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként a program célkitűzéseinek megfelelő munkát fogok tudni végezni, emellett pedig újabb tapasztalatokat szerezhetek a külföldi magyar közösségi élet, illetve annak megszervezésével kapcsolatban. Számomra magyarnak lenni a világ bármely pontján nem csak büszkeség, hanem a nemzeti értékeink és tradícióink megőrzésébe vetett feltétlen hit és szeretet, amely eddigi életem során vezérelt. Észak-Amerikában élő nagybátyáim jelenleg is segítik a kinti magyar diaszpórák fennmaradását. A velük ápolt jó kapcsolatom, illetve családom példaértékű hazaszeretete engem is arra sarkall, hogy személyes feladatunknak tekintsük a magyarság bel- és külföldi helyzetét és hagyományaink megőrzését.