Az emberi értékek tiszteletét és a kultúra szeretetét a családomtól kaptam örökül: nem volt nap, ami mesehallgatás, zeneszó, éneklés, tánc vagy olvasás nélkül telt volna. Három testvérem mellett korán megtanultam a csapatjátékot, amelynek később nagy hasznát vettem. Saját tapasztalatból és külföldön élő rokonaimtól tudom, hogy a magyar nyelv és a hagyományok milyen erős közösségformáló és megtartó erővel bírnak.

A művészet és kultúra mindig is átszőtte az életemet. Kisiskolás éveimet a zene határozta meg, majd a zenét fokozatosan a tánc váltotta fel. A győri Rába Néptáncegyüttesben egy – mind emberileg, mind szakmailag – olyan közegbe kerültem, ahol életre szóló barátságokkal és élményekkel gazdagodtam. Az egyetemi évek alatt a Műegyetemi Néptáncegyütteshez, majd az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyütteshez is csatlakoztam.

Magyar szakos tanulmányaim közben érdeklődésem egyre inkább az irodalom felé fordult. Végzősként jelentek meg első publikációim, azóta több országos folyóirat közölte írásaimat. Egy alkotói ösztöndíj eredményeként idén született meg első esszékötetem. Az Ars Naturae Online virtuális hasábjain – a portál egyik szerkesztőjeként – az online folyóirat-szerkesztésbe is beletanulhattam. Eddigi munkahelyeim mindegyikén nagy hangsúlyt kaptak a szervezési feladatok, így az emberekkel való együttműködésben és a teendők összehangolásában is jártasságot szereztem.

Bízom benne, hogy segítségére leszek a müncheni Regös Néptáncegyüttesnek, abban pedig biztos vagyok, hogy bárhol is járjak a világban, mindenütt tanulhatok valami újat.