Próbáljátok meg úgy itt hagyni ezt a világot, hogy jobb legyen, mint ahogy kaptátok” /Robert Baden-Powell/
2003-ban avattak cserkésszé. Életem különös pillanata volt ez, hiszen egy gyerek számára nagy élmény, ha egy közösségbe befogadják, kötelezettséget érez és egyfajta hovatartozást. A mai napig, amikor felveszem az egyenruhát és cserkészkendőt, visszatér az érzés, hogy egy világot átölelő szervezet tagja lehetek.
2017-ben, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség által meghirdetett tanulmányút alatt tíz hetet töltöttünk az Amerikai Egyesült Államok keleti részén. Magyar közösségekkel, hagyományőrző, művelődési egyesületekkel ismerkedtünk meg. Megtapasztaltuk, hogyan élnek a külföldi magyarok, milyen mindennapi problémákkal kell megküzdeniük, hogy magyarságukat megtartsák, és mekkora élményként élik meg, ha a Kárpát-medencébe utazhatnak. Felemelő érzés volt látni, hogyan fonódik össze a cserkészet, a vallás és a regös csoport munkája, és járul hozzá magyarságuk és kultúrájuk megőrzéséhez. A magyar iskolatábor programja, a magyarul tanulni vágyó gyerekek lelkesedése, a magyar közösségek szeretete, odaadása, még jobban megerősítette hivatásérzetemet.
Ez a tanulmányút késztetett arra, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Programra jelentkezzek. Látom magam egy közösség tagjaként, ahol elfogadják munkámat, és ahol legjobb tudásommal és hozzáértésemmel segítem működésüket. A fogadó közösségben végzett munka mellett, úgy érzem, a sok új ismeret és tapasztalat a saját fejlődésemet is szolgálja majd, amelyet a Vajdaságba hazatérve hasznosíthatok.
A 2018-as KCSP Program alatt egyre közelebb kerültem a KMCsSz vezetőségéhez, egyre több időt töltöttem a Cserkészparkban különböző aktivitások során. Még március folyamán, amikor a 2019-es pályázatot benyújtottam, elhatároztam, hogy vissza szeretnék jönni. 2015-ös Jubitábor videóját akkor a garázs falára kivetítve néztük, és ámultunk, hogy ezek a külföldi magyar cserkészek milyen vagány dolgokat építenek, milyen fantasztikus programmal készülnek. Kiváltságosnak érzem magam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, azokkal az emberekkel, akikkel szívesen dolgozom együtt, és hogy a 2020-as Jubileumi nagytábor szervezésében a táborparancsnok ügyintézőjeként dolgozhatom. Nem kell ragozni, hogy ez számomra mekkora megtiszteltetés, tanulási lehetőség, tapasztalatszerzés, szórakozás.