A Zala vármegyei Zalaegerszegen születtem és nevelkedtem. Általános iskolában, 8 évesen, véletlenül cseppentem életem első néptánc próbájára, ugyanis megszöktem a napköziből. Ez egy vicces történet, de így kellett lennie, hiszen a tánc szeretete azóta végig kísér utamon. Harmadik osztályos koromban Pálóczy-díjat kaptam, tizenöt évesen pedig elkezdtem tanítani a gimnázium mellett.

Érettségi után a Magyar Táncművészeti Egyetem táncos és próbavezető szak néptánc specializációján folytattam tanulmányaimat. Megismertem a budapesti szakma és táncházmozgalom apraját-nagyját. A Szentendre Táncegyüttes, később a Fitos Dezső Társulat tánckarát erősítettem táncművészként, nagyszabású folklór és táncszínházi darabokban táncoltam, mellette a párommal a Műegyetemi Néptáncegyüttes haladó csoportjában tanítottunk. 2021-ben Aranygyöngyös táncos lettem.

Ezt követően pályát váltottam, a tánc pedig az életem naposabb oldala maradt. Az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes táncosaként meneteltem tovább, mellette kikacsingattam más műfajok felé is, flamenco kurzusokon a spanyolok néptáncával is megismerkedtem.

A múlt év új kihívásokat hozott: Chicagóban töltöttem 9 hónapot KCSP ösztöndíjasként, ahol megírtam a szakdolgozatomat “A magyar néptánc szerepe a chicagói magyar közösségekben” címmel.

Nagyon várom a folytatást Uruguayban, Montevideóban.