A főiskola befejezése után ének-zene - magyar nyelv és irodalom szakos tanárként olyan helyen kezdtem dolgozni, amely – ezt akkor még nem tudtam – meghatározta pályám későbbi alakulását. A székesfehérvári MultiCenterben a művészeti rész instruktora lettem. Akkoriban egy 60 számítógépes, oktatási céllal felszerelt rendszer óriási kuriózumnak számított. Az én részlegemen ének- és rajzfoglalkozásokat tartottunk a város köznevelési intézményeiből érkező diákoknak, a rendszer használatára pedig felkészítettük pedagógusaikat is. Ekkor kezdődött elköteleződésem a digitális eszközök, a digitális kompetencia fejlesztése iránt. A munka mellett folyamatosan zenéltem, amatőr zenés színitársulatok tagja voltam, rendszeresen voltak előadásaink. Ez a kettősség folytatódott az életemben akkor is, amikor Budapestre költöztem, továbbra is egy kis társulattal énekeltem, és több zenekar felkérésére vokáloztam stúdióban és koncerteken is. A munkámban egyre inkább előreléptem, hosszú évek óta dolgozom különböző, a közneveléshez kapcsolódó háttérintézményekben, és töltök be kisebb-nagyobb vezetői pozíciókat. Másoddiplomát a Debreceni Egyetemen szereztem művelődési és felnőttképzési menedzser szakon.

Gyerekkoromat és iskolás éveimet a népzene határozta meg, 10 évesen kezdtem zeneiskolába járni és Székesfehérváron az akkor induló népzenei tanszakon citerát tanulni. Hamarosan már zenekarokban is játszottam, ahol a hangszer mellett énekes szólista is voltam. Fantasztikus közeg volt, remek tanárokkal és zenésztársakkal. Soha nem fogom elfelejteni azokat az élményeket, amiket még gyerekként, fiatal felnőttként élhettem át hazai és külföldi fellépések alkalmával. Nem is kérdés, hogy a hangszerem is utazik velem, amelyet az apukám készített.

Úgy érzem, ez a kiküldetés remek lehetőség arra, hogy minden eddig megszerzett tudásomat kamatoztathassam, támogatva ezzel egy külföldi magyar közösség munkáját.