„…Enyém a mult és övék a jelen. Verset irunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem…” (József Attila: A Dunánál)
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében születtem, Budapesten nőttem fel. Édesanyám magyar, édesapám egyiptomi származású. Anyai ágon, a nagymamám családjából népművelők, citerások és cimbalmosok nőttek ki. A nagyapámék ágáról a felmenőim Eperjesről származó felvidéki magyarok. A nyitottság és a sokszínűség korán az életem részévé vált. Az elődeim eltérő kultúrájának, hagyományainak őrzésében nevelkedtem. Feladatomnak érzem az egymástól távol eredő gyökereim közötti kapcsolódási pontok keresését, ezek feltárását, elemzését a művészet eszközével. A közösség fejlesztésére művészeti nevelés módszere kiválóan alkalmas.
Egyetemi tanulmányaimat vizuális kommunikáció szakirányon végeztem Budapesten, majd egy félévet Barcelonában töltöttem szakmai gyakorlaton. A külföldön eltöltött idő alatt vált még fontosabbá számomra a valahová tartozás gondolata. Ennek az apropóján kezdtem el forgatni az első dokumentum sorozatomat, aminek köszönhetően több országba eljutva kutatom, hogy a különböző közösségek tagjainak mit jelent ma az otthon fogalma.
A külföldi tanulmányutak után és jó pár hátizsákos utazást magam mögött hagyva nagyon sok rugalmasságra tettem szert, ami elengedhetetlen egy új közösségben való beilleszkedéséhez. A komfortzónám szélesítve egyre gyakrabban van új közösségekben, új helyzetekben ”ismerős” érzésem, amihez nem közös nyelvre, hanem közös emlékekre, kapcsolódásokra van szükség.
A helyiekkel való kapcsolatteremtés számomra nagyon fontos, hogy a mindennapjaik részesévé válva elsajátíthassam szokásaikat és kölcsönösen tanuljunk egymástól.
Ösztöndíjasként igyekszem hatékonyan segíteni a közösség tevékenységét több területen is, mert a kettős identitás kialakítása nem országhatárokhoz kötődik, sokkal inkább az együtt megtapasztalt élményekhez.