Magyar nyelv és irodalom szakos tanárként és teológusként magától értetődőnek tekintem, hogy anyanyelvemet és a kereszténységet a világ minden táján képviselnem kell. Amikor a Kőrösi Csoma Sándor Programba jelentkeztem, azonnal világossá vált, hogy Varsó olyan hely, ahol ezt örömmel tehetem. A Lengyelországi Magyar Egyesület és a Divéky Adorján Hétvégi Magyar Iskola és Óvoda teret ad a nyelvoktatásnak, a hagyományőrzésnek, hitoktatásnak, játéknak és a közösségépítésnek.

Irodalmi és morális értelemben is Németh Lászlót tekintem példaképemnek, aki minőségeszményével, fáradhatatlan munkájával élete végéig szolgálta a magyarságot. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatójaként a Tanú korszak esszéivel foglalkozom. Folyóiratának 1932-es beköszöntőjében így írt: „Folyóiratom ihletője e kor igazi múzsája: a szorongó tájékozatlanság. Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük, s a partot keressük, abban a hitben, hogy van part, s a csillagok vezetnek.” Magam is úgy vélem, a tanulás, az igazságkeresés mindannyiunk életfeladata, s nekem, mint tanárnak segítenem kell ebben a fiatalabbakat. Munkám része a fogadószervezetem iskolájában a felsős diákok tanítása, az Egyesület honlapjának korszerűsítése, programok szervezése. Lesz lehetőségem irodalomról és nyelvről beszélni, filmklubot szervezni, írókával tojást festeni, nemzeti ünnepeink ünnepségeit szervezni és több városban megkeresni az ott élő magyarokat. Készíthetek interjúkat, kirándulhatok az idősebbekkel, megnézhetem a legérdekesebb tárlatokat a gyerekekkel. Írhatok cikkeket az Egyesület honlapjára, amiből magam is sok új ismeretet szerezhetek.

Megtiszteltetésnek érzem, hogy a varsói magyarok között dolgozhatom, tanulhatok tőlük és segíthetem őket.