Gyermekkoromtól fogva érdeklődtem a magyar történelem sorsfordulóiban elszakadt országrészek és honfitársaink sorsa iránt. Bár tanulmányaimban nem ezen az ösvényen haladtam, az Óbudai Egyetemen szerzett műszaki menedzser diploma megszerzését követően úgy gondoltam, hogy az elsajátított szervezési és menedzseri tudást talán hasznosíthatnám a diaszpórában kapcsolatépítéssel és -fejlesztéssel.

Sok szálon kötődöm az Egyesült Államok keleti partvidékén élő magyarsághoz, és alkalmam volt személyesen is találkozni számos kiemelkedő személyiségükkel. Ezzel az elköteleződéssel pályáztam, és miután elnyertem a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíját, minden energiámmal arra törekszem, hogy szerény hozzájárulásommal hozzáadott értéket teremtsek az anyaország és a diaszpóra kapcsolatában. Úgy gondolom, sok lehetőség van a továbblépésre, óriási lelkesedéssel tölt el, hogy mentoraimtól és a hazai támogató szervezetektől nemcsak bátorítást, de konkrét és sokirányú segítséget is kapok a felkészüléshez. Meggyőződésem, hogy a nemzetpolitika elidegeníthetetlen és fontos része hazánk általános külkapcsolati rendszerének. A sorsközösségben való összetartozás, a közös értékek és a tőlünk elvehetetlen történelmi-kulturális örökség olyan mással nem helyettesíthető előnyt ad, amellyel tovább szőhetjük a minket összekapcsoló nemzeti szövetszálakat.

Elsősorban a Kossuth Ház tevékenységének segítésében, a kétoldalú eseményszervezés fejlesztésében, a cserkészekkel való együttgondolkodás és a nyelvoktatás erősítésében látok nagy lehetőségeket, de természetesen folyamatosan figyelemmel szeretném kísérni az éppen adódó alkalmakat is, hogy időmet aktív, sokoldalú munkával töltsem. Keresni fogom az új, eddig még feltáratlan együttműködési területeket. Tervem, hogy az új informatikai lehetőségek kiaknázásával még további formákat is meghonosítsak, amelyek mind a hazai, mind a diaszpórában élő fiatalabb korosztály figyelmét is felkelthetik, így kapcsolatot tudnék teremteni az immár többgenerációs diaszpóra tagok között.