„Mit kaptál, csak a jellemem. Külcsín vagyok, semmi más. Azt remélted, kell legyen a lét mögött identitás.” (Závada Péter)
A múlt, az első élmények, az anyanyelv édes íze az ereimben csorog, a Csíki medence lágy öle mindig is az igazi otthonomat jelentette. Székelyföldről, Csíkszentdomokosról származom, ami a mai napig nagyban meghatározza identitásomat, világlátásomat. Gyermekkorom szoros közösségei, az ott elsajátított értékek, az egymáson való segítés, összefogás ereje rendkívüli jelentőséggel bírtak egész életemben.
A világ számos részén dolgoztam különféle segélyszervezeteknek, utaztam, kutattam különböző népek kultúráját, hagyományait és mindazon tényezőket, amelyek az embert emberré teszik: értékeiket, félelmeiket, vágyaikat egyéni és kulturális szinten. Utazásaim során az otthonról hozott értékek mellett a családi gyökerek és a származás fontossága is megerősödött bennem, ezért is döntöttem úgy néhány évvel ezelőtt, hogy hazatérek, és az erdélyi magyarok segítését, fiatal közösségeinek fejlesztését és az önkéntes munka népszerűsítését választom feladatul.
Hatalmas örömömre szolgál, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program révén a kanadai Rákóczi Alapítvány fantasztikus munkáját segíthetem. Sok erdélyi és más határon túli magyar fiatal táboroztatásával megerősíthetjük magyar identitásukat, és örülök, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű tizenéveseknek is segítő kezet nyújtunk. Így teljes mértékben azt tehetem, amiben hiszek, és amit vallok. Kitörő lelkesedéssel és bizakodással nézek e kilenc hónap elé.