Vajdasági magyarként fontos küldetésemnek tartom szokásaink, hagyományaink, a népzene népszerűsítését, leginkább a fiatalok körében, hiszen ők tehetik a legtöbbet a népszokások fennmaradásáért.

Egészen kicsi koromtól kezdve az életem részét képezik a magyar hagyományok: először a mesemondás, majd a néptánc, végül pedig a népzenével való foglalkozás, amit keretbe foglaltak a szokások, a mindennapi életben megjelenő apró, ámde annál jelentősebb részletek, amit őseink hagytak ránk. A népzene szeretete miatt a középiskolában etnomuzikológiát tanultam, és hol fellépőként, hol szervezőként, ahogy az adott helyzet megkívánta aktívan részt vettem a délvidéken élő magyarság hagyományápoló kultúrájában. Jelenlegi tanulmányaimat a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán, zeneismeret-tanár szakán folytatom, amit a jó ügy érdekében, a diaszpórában élő magyarsággal való foglalkozás lehetősége miatt egy rövid időre megszakítottam.

Úgy gondolom, ez a legtöbb, a legjobb, amit külhoni magyar társaimért tehetek. A zene szeretete, hagyományaink ápolása összehozza az embereket, közösséget teremt. Bízom benne, hogy a torontói Szent Erzsébet Magyar Iskola közösségének értékes tagjává válhatok, és a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként megfelelő segítséget nyújthatok. A következő hónapokban minden erőmmel azon leszek, hogy legjobb tudásom szerint gyarapítsam, és ahol csak tudom, segítsem a torontói magyar diaszpórát.