Egy vajdasági kisvárosban, Adán nevelkedtem, ahol már hároméves koromban elkezdtem ismerkedni a néptánc és a népművészet világával. A művészet valamilyen módon mindig az életem része volt. Amikor nem táncoltam, akkor a gimnázium művészeti szakán álltam a szobrászállvány mögött. 2015 óta foglalkozom népi bőrművességgel. Eleinte autodidakta módon fedeztem fel a szakma rejtelmeit, majd 2018-ban felvételiztem a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégium népi bőrműves szakára. Azóta a bőrművesség a hivatásommá vált, alkotásaimmal számos vásáron, kiállításon szerepeltem. 2023 őszén Junior Prima Díjat vehettem át népművészet és közművelődés kategóriában. 

Számos táborban és kézműves foglalkozáson megfordulok, hogy átadhassam azt a tudást és értéket, amit ez a hagyományos mesterség hordoz. Népi kézművesként arra törekszem, hogy a felgyorsult világból kizökkenve, az alkotásra, a kreativitásra, a mostra fókuszáljak és minőségi, maradandó tárgyakat hozzak létre. 

A bőrművesség mellett néptáncoktóként tevékenykedem és több éve foglalkozom a Cécó Műhely keretein belül a Vajdasági Tisza menti táncanyag, tánczene és néphagyomány kutatásával, felélénkítésével és népszerűsítésével, szélesebb körű megismertetésével. Táncosként és táncoktatóként fontosnak tartom azt, hogy a népzene és néptánc szórakozást és közösségi élményt nyújtson.  

Népi kulturális örökségünket olyan kincsnek tartom, melyet forrásként kell használnunk, gyakorlatba ültetve megélni, bővíteni, továbbadni. Úgy gondolom, hogy a jó hangulat, a mosoly, a mulatság, az együttlét, a közösséghez tartozás nagyon fontosak az emberi életben. Ezeket az értékeket én a népi kultúra útján igyekszem becsempészni azok életébe, akik nyitottak erre.  Immáron második alkalommal van szerencsém tapasztalataimmal és munkámmal segíteni a diaszpórában élő magyar közösség működését.