A Kőrösi Csoma Sándor Programra hagyományőrző, néptánc tevékenységgel jelentkeztem. A néptáncot az általános iskolával együtt, gyerekkoromban kezdtem, és ez a tevékenység immáron több, mint 20 éve jelen van az életemben. A próbákon való részvétel, a bemelegítő ritmusgyakorlatok, az újabb tájegységek táncanyagának elsajátítása, újabb népdalok megtanulása, és persze a táncházi élmények szerves részei a mindennapjaimnak. 

Az első tánclépéseket a Jászfényszarun működő Iglice Gyermeknéptánc Együttesben sajátítottam el, majd az általános iskolás évek alatt itt gyarapodott a táncos tudásom. A gimnáziumi évek alatt Jászberényben a Jászság Népi Együttes utánpótlás-csoportjaiban táncoltam; majd az egyetemi tanulmányaim mellett az ELTE Néptáncegyüttes próbáin folytattam a táncot. 2013-ban ismét Jászfényszarun látogattam a táncpróbákat: ebben az évben alakult az Iglice Hagyományőrző Táncegyüttes, melynek 2017-től együttesvezetői feladatait is elláttam.  2021-től a budapesti Tititá Táncműhely próbáinak is lelkes látogatója voltam. 2024 szeptemberétől pedig a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként a stuttgarti Csöbörcsök Kultúregyesület munkáját segítettem a Leánykar vezetésével, a Gyermekcsoport vezetésével, valamint a Csöbörcsök Néptáncegyüttes próbáin, szakmai munkájában való részvétellel, illetve a Kultúregyesület programjainak szervezésével. 

Meghatározó élményként hatott rám 2022-ben, amikor a tizedikes osztályommal a Határtalanul program keretein belül eljutottunk a Csángók földjére, a Gyimesekbe, illetve Moldvába. Meglátogattuk a Pusztinai Közösségi Magyar Házat, ahol hallottuk Nyisztor Ilonát nemcsak az ott folyó oktatásról beszélni, hanem énekelni is. Lelkesen meséltem az diákjaimnak, hogy én már nem egy jászberényi Csángó Fesztivál alkalmával hallottam a különleges énekeket, de most először találkozhattunk személyesen a népdalénekessel. Így még nagyobb örömmel énekeltük az Ilonától megtanult Dzsim-dzsám kezdetű dalt. 

A közös tánc és éneklés közösségteremtő ereje vitathatatlan. Tetten érhető a táncházakban, a flashmobok során, a néptáncfesztiválokon, egy-egy bábelőadás után tartott gyermektáncházban, az iskolaudvarokon spontán szerveződő „Ördög útja” moldvai tánctanítás során, illetve az olyan táncpróbákon is, mint a legelső stuttgarti táncpróbám, ahol az első pillanattól éreztem, hogy nem számít, hogy a világ mely országában vagyunk, milyen konkrét tájegység táncairól van szó: a magyar néptánc hagyományai és értékei mentén közösséggé formálódunk.