Úgy nyolc vagy kilenc éves lehettem, amikor a televízióban egy, a Dél-afrikai Köztársaságról szóló filmdrámát vetítettek. Érdeklődő gyermekként feltűnt, hogy valami „nincs rendjén” a szereplőkkel. „Anya, ez a film nem Afrikában játszódik? Akkor ezek az emberek miért nem feketék?” „Mert ott sok európai ember is él.” Így hangzott a válasz, amely nem hagyott nyugodni, és egy időközben több, mint negyedszázados, nehezen csillapodó érdeklődés kiindulópontja lett. Ez alatt az idő alatt egy hihetetlenül gazdag és változatos kultúrájú ország tárult fel előttem, amelynek sorsa számos ponton meglepő párhuzamokat mutathat Magyarországéval.

Az évek során elhatározássá érett bennem a vágy, hogy ha csak néhány hónapra is, de testközelből tapasztaljam meg Dél-Afrikát. 2025 telén – ami Dél-Afrikában a nyár – az a megtiszteltetés ért, hogy elnyerhettem a Kőrösi Csoma Sándor Program dél-afrikai ösztöndíjas helyét. Az én vágyam, álmom teljesült. Vagy életre szóló elköteleződést vagy kiábrándulást hozó módon, de most megélhetem ezt az országot. Innentől fogva a következő kilenc hónapban minden erőfeszítésem annak szentelem, hogy Dél-Afrikát, és elsősorban az ott élő mintegy négyezer magyart szolgáljam úgy, ahogy szerény eszközeimmel lehetséges.

A Nagy Magyar Alföld közepén születtem és nevelkedem egészen érettségimig, majd öt évet, mint közgazdászhallgató tölthettem Budapesten, végül ezt követően megérkeztem Bécsbe, ahol azóta is élek, s ahonnan csak abban a kilenc hónapban „hiányoztam” igazoltan, amikor Lyonban, Franciaországban voltam Kőrösi ösztöndíjas. Egyik magyar diaszpórából érkezem tehát most a másikba, ami igen értékes tapasztalatot jelent számomra. Míg azonban Bécs az összes diaszpóránk közül az egyik legjobb adottságegyüttessel büszkélkedhet, dél-afrikai tartózkodásom sok tekintetben – egyetemen hallgatott szakmám szókincsével élve – zöldmezős beruházásnak minősül. Öt éve nem járt itt Kőrösi ösztöndíjas, fontos személycserék zajlottak le, a régi, hűséges tagság egy része pedig már nem aktív, részben élettani okokból sem. Mindezek együttesen a dél-afrikai sajátosságok figyelembevétele nélkül is egy sor kihívást idéznek elő, én azonban örömmel és kíváncsisággal tekintek e kihívások elé!

Remélem, törekvéseim arra fogják sarkallni délszaki honfitársaim, hogy magyarságukat megőrizzék, sőt még intenzívebben, változatosabban éljék meg, ezáltal tovább gazdagítva ezt a második vagy időközben már első hazájukká vált országot, Dél-Afrikát.