Nyírmártonfalva egy kicsiny falu Hajdú-Bihar megyében, de az én szívemben nagy helyet foglal el. Itt nevelkedtem, itt ismertem meg a magyar hagyományok szépségét, ami mind a mai napig meghatározó életemben. A disznóvágások, falunapok, szüreti bálok és ünnepek olyan hatást gyakoroltak rám, hogy miután Debrecenbe költöztünk, egyből jelentkezem az általános iskolai néptánccsoportba, hogy tovább foglalkozhassak a hagyományőrzéssel. Kilenc éves koromban kezdtem el táncolni, így ismerkedtem meg a különböző tájegységek gyönyörű népdalaival, népszokásaival, népi játékaival és viseleteivel. Egy idő után jelentkeztem a Debreceni Főnix Néptáncegyütteshez, amelynek egészen 20 éves koromig aktív szereplője voltam. Népi ének és néptánc kategóriában egyaránt számos nemzetközi és hazai fesztiválon, versenyen vettem részt.

Mivel mindig is szerettem a különböző nyelveket és kultúrákat, az angol-orosz tanárszakot választottam a Debreceni Egyetemen. Szerettem volna ellátogatni orosz és angol nyelvterületre is, így tavalyelőtt egy szemesztert a Voronyezsi Állami Egyetemen végeztem. Egy igen változatos nemzetközi közösségbe kerültem, és sikerült sok helyre eljutnom, így elmondhatom, hogy beleszerettem az utazásba. A múlt félévet az USA-ban, a Georgia állambeli Agnes Scott College-ban töltöttem, ahol úgyszintén megtapasztaltam az úgynevezett „kultúrsokkot”. Gyakorlott utazóként úgy érzem, nem lesz nehéz újra alkalmazkodnom, és két nyelvszakos tanárként a magyar nyelv oktatása sem lesz idegen számomra.

A programszervezésben is van tapasztalatom. Igyekszem majd az igényeknek megfelelő programokat szervezni minden korosztály számára. Szeretném a helyi magyarok nemzeti identitását megerősíteni, és örülnék, ha minél több magyar kedvet kapna a régi hagyományok ápolásához. Hatalmas felelősség és egyben megtiszteltetés ez a kiküldetés, és óriási lelkesedéssel várom, hogy az uruguayi magyaroknak minél nagyobb segítségére lehessek.