Hétgyermekes nagycsaládban, másodikként születtem Szegeden. Szüleim büszkén neveltek minket magyarnak és biztattak, hogy éljünk lehetőségeinkkel. Fiatal koromban cserkészként is sokszor találkoztam azzal, hogy a magyar kultúra mennyire sokrétű és színes, hogy a népdalok és népmesék hatalmas értékek. Azzal a kérdéssel, hogy mennyi magyar él a világban, csak később szembesültem. Szüleim hosszabb-rövidebb időre középiskolai ösztöndíjjal magyar diaszpórából érkezett fiatalokat fogadtak be, hogy magyar családban élhessék meg a hagyományokat, erősítsék magyar identitásukat. Ez ráébresztett arra, mennyien élünk mi, magyarok világszerte, és hogy kultúránkat, hagyományinkat ilyen messze is büszkén ápolhatjuk. Úgy gondolom azonban, hogy nekünk is el kell indulni feléjük, hogy együtt, lelkesen éljük meg magyarságunk csodáit.

Francia nyelv és kultúra szakon, Afrika és Kanada specializációval végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán 2010-ben, majd két évig a Budapesti Gazdasági Főiskola hallgatója voltam, ahol idegennyelvi kommunikátorként 2012-ben fejeztem be tanulmányaimat. Azóta folyamatosan dolgozom, mellette igyekszem minél sokrétűbb tevékenységben megtalálni azokat az értékeket, amelyek az identitásom fejlődésében szerepet játszanak.

Az Óbudai Szalézi Közösségben animátorként sok nyári tábor és gyerekprogram szervezésében vettem részt, hogy megmutassuk a fiataloknak a közösség jelentőségét, a hit erejét és magyarságunk szépségét. Hiszem, hogy mindennapjainkban is jelen van a magyarságtudat, hogy meríteni lehet az irodalomból, színes művészetünk kreatívvá és kifejezővé tesz minket, történelmünk megtanít harcolni, és az ékes magyar nyelv egy közösséggé kovácsol bennünket.

Sebő Ferenc szavai – „Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük Őket!” – sokszor visszacsengenek a fülemben és arra késztetnek, hogy merjek cselekedni, merjem élvezni azt, hogy magyar vagyok, tiszteljem, szeressem a kultúránkat, és ne hagyjam elveszni mindazt, amit az Őseink ránk hagytak.

A Kőrösi Csoma Sándor Program számomra egy olyan kölcsönös lehetőséget jelent, mely során megmutathatom és odaadhatom mindazt, ami vagyok, ami számomra a magyarságot jelenti, eközben pedig a határainkon kívül élő magyarok is formálnak engem. Hiszem, hogy munkálkodásommal kulturális és szellemi értékeink egyaránt gyarapodnak majd.