Hiszek abban, hogy a közösség nem szervezési feladat, hanem élő szövet, amelyben mindannyian alakítjuk egymást. Számomra ez nem elvont gondolat, hanem az ember és ember közötti szövetség mindennapi tapasztalása. Öröm számomra teret adni a találkozásoknak, és látni, ahogy egy ötletből lélegző közösségi élmény lesz.

Szakmai utamat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kezdtem, ahol televíziós műsorkészítő szakon végeztem. A Színmű előtti éveimet a bábszínészet határozta meg. Ez a különleges művészeti eszköz megtanított arra, hogy hogyan lehet egy gesztussal, egy hanggal vagy egy egyszerű tárggyal világokat teremteni és arra is, hogy a bábozás korántsem csak gyerekeknek való. A filmezés során pedig azt tanultam meg, hogyan válik a történetmesélés felelősséggé: hogyan kell figyelni, kérdezni, jelen lenni, bizalmat építeni a kamera mögül. Dolgoztam hazai és külföldi film- és sorozatgyártásban, újságírásban, televízióban és a reklám világában is. Rendezőként részt vettem Till Attila Propaganda című portréműsorának elkészítésében, később kreatív ügynökségi közegben folytattam a munkát, copywriterként és koncepcióalkotóként.

Gyerekkorom óta természetes közegem a közösségszervezés. Szerveztem gólyatáborokat, szakmai napokat, kulturális csereprogramokat, egyetemi vitákat és összművészeti eseményeket.  A MEVISZ mozgássérülteknek szervezett táborai és programjai különösen fontos állomásai az életemnek. A fogyatékkal élőkért végzett munka nem csupán önkéntesség volt számomra, családi érintettségem által szemléletformáló tapasztalat. Mindezek megtanítottak arra, hogy hogyan lehet különböző közösségekhez hitelesen szólni, hogyan lehet egy ötletet úgy formálni, hogy az valóban megszólítsa az embereket és, hogy mindig szükség van egy kis vakmerőségre, kreativitásra és humorra, legyen szó országos fesztiválról, social kampányról vagy iskolai színjátszóról.

Ösztöndíjasként a diaszpórában élő magyarokhoz érkeztünk, hogy támogassuk őket kultúrájuk és identitásuk megtartásában. Ez a feladat számomra nem projekt, hanem szolgálat. A magyar nyelv, a történeteink, a dalaink, a színházunk és a filmjeink gazdagságukkal mind kapaszkodók egy idegen közegben. Szeretném, ha kicsik és nagyok kortárs formában is találkoznának a magyar hagyományokkal és megismernék azokat az írókat, dalokat és filmeket, amelyek 2026-ban is érvényesen adják át őshazájuk kultúráját.

Szeretnék olyan munkát végezni, amely hidat épít emberek, közösségek és kontinensek között. Hiszem, hogy a magyar identitás nem statikus örökség, hanem közös, vibráló, alakítható történet. Ebben a történetben szeretnék aktív, felelős és örömteli szereplő lenni, életre szóló emlékeket gyártani életem filmjéhez.