Édesapám Ashanti törzsből származó ghánai-magyar állampolgár, édesanyám baranyai magyar, keresztszüleim vajdasági magyarok, én magam Szegeden születtem. 

A megannyi kultúra, ami gyerekkorom óta körülvesz, szerves részét képezi életemnek, de mégis a magyar hagyomány ápolása kapta a leghangsúlyosabb szerepet. Szüleim magyarul beszéltek hozzám, magyar népmeséken, verseken és dalokon nőttem fel. Ének-zene osztályos tanulóként a népzene is a mindennapok szerves részévé vált. Kórustagként és 12 éven át aktív versenyzongoristaként jutottam hozzá még több magyar zenei ismerethez.

A magyar próza, líra és nyelv szeretete miatt döntöttem az ELTE magyar szaka mellett. Szakpárként a spanyolt választottam, ezért egy szemesztert Madridban tanultam.

Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor hosszabb időt tölthettem spanyol ajkú területen. Andalúziában több hónapot tanultam, teljesítettem a Camino Francés útvonalat gyalog, Dél-Amerikában pedig hátizsákos utazásra indultam Uruguayba és Argentínába, amiről a magyar Marie Claire publikált egy négy részes sorozatot. Ez az utazás lehetővé tette, hogy összetettebb kép alakulhasson ki bennem a latin-amerikai-magyar diaszpóráról. Többek között az ott szerzett pozitív élmények sarkalltak az ösztöndíjra való jelentkezésre, hiszen Montevideóban meglátogathattam a Magyarok Házát, felvéve így a kapcsolatot egy magyar diaszpóra közösséggel.

A sokszínűség mindig is részem volt, és részem is lesz, de a magyar nyelv- és kultúra iránt való elkötelezettségem az, ami leginkább meghatároz. Szívesen adnám tovább a tudást, amit ettől az országtól és felmenőimtől örököltem. Vegyes nemzetiségű család sarjaként úgy gondolom, átérzem a magyar diaszpóra-közösségek tagjait jellemző kétlakiságot. 

Budapesten jelenleg mester szakos nyelvészként tanulok. Érdekel a kultúrák közötti közvetítő szerep, ezért mellette műfordítással és nyelvoktatással foglalkozom. Ez a lételemem, és mindent megteszek majd azért, hogy a magyar diaszpóra-közösségek hasznos tagja legyek.