Montevideói életképek

Hogyan lesznek a tanítványainkból barátok

/ Frimpong-Manso Zsanett /
frimpong.manso.zsanett képe

Montevideó nyüzsgése engem teljesen elkápráztatott már az első pillanattól kezdve. Amikor megérkeztem, havaseső esett, de a hideg ellenére az emberek nap mint nap kivonultak táncolni és zenélni a szabad ég alá. Ahogy melegszik az idő, a város új életre kap. Csak úgy dübörög a candombe a repedezett betonon, csak úgy sercegnek a húsok a parillán, és az uruguayiak örömteli kacagása tölti be a kopottas tereket. Ahogy ütemesen szólnak a dobok az utcámban minden pénteken és szombaton, újra és újra hálát adok az Uruguayi Magyar Otthonban megismert lelkes tanítványaimnak, akik ebbe a színes, illatos kavalkádba bevezettek. Mindenki hihetetlenül kedves és segítőkész volt velem már az első perctől fogva. Egyes diákjaimat már barátaimként szeretem. Köszönöm nekik, hogy ilyen élménnyé teszik számomra a magyar oktatást, és hogy én is nap mint nap tanulhatok valami újat tőlük az itteni szokásokról.

Mennyivel jobb a természetben ragozni a fránya magyar ikes igéket, mint a tanteremben? :)Az egyik leglelkesebb csoportom, akikkel minden órát teával és sütivel kezdünk :)Romina az egyik 18 éves diákom, akivel egyszerűen öröm a tanulás, és aki már képes Whatsappon magyarul megbeszélni velem egy találkozótKrisztivel meglátogattuk egyik diákomat munkahelyén, a ParlamentbenAz egyik diákom ajánlásomra beszerezte Kertész Imre Sorstalanság című művét spanyolul. Büszkébb nem is lehetnék :)