2013-ban készült egy 4 részes videósorozat „100 év vagány” címmel, a 100 éves Magyar Cserkészszövetség emlékére. Az egyik videóban a diaszpórában élő magyar cserkészek szólaltak meg, és az egyik fiú szavai egy életre belém égtek, ahogy azt mondta, sosem járt Magyarországon, de neki ez a hazája. Akkor még nem tudtam, hogy egyszer lehetőséget kapok majd arra, hogy visszaadjak nekik egy keveset abból, amit ők őriztek meg nekünk a szocializmus ideje alatt, hogy aztán hazahozzák, hogy sok ezer magyar gyerek lehessen itthon újra cserkész.

Elcsépelt szlogenné vált, hogy „a cserkészet nem hobbi, hanem egy életforma”, de az én életemre ez maximálisan igaz. A pályaválasztásomtól kezdve, az emberi kapcsolataimon át a munkahelyemig mindent a cserkészet befolyásolt, és befolyásol a háttérből a mai napig. Láttam itthon kis csapatból duzzadt mammut csapatot, láttam újonnan alakult kis csapatot, láttam vidékit és fővárosit, és tudom, hogy a külhoni cserkészet egyikhez sem hasonlítható. Tudom, hogy én legalább annyit fogok kapni tőlük az elkövetkezendő kilenc hónapban, mint amennyit én igyekszem adni nekik.

Bízom benne, hogy amikor hazajövök, maradandó élményeket, emlékeket és értékeket hagyok magam után, melyekre mindig szívesen emlékeznek majd, melyből építkezni tudnak és erőt meríteni a jövőben.