Hazánk egyik pezsgő egyetemi városában, Szegeden nőttem fel, és ott is szereztem történelem-Európa tanulmányok szakon egyetemi végzettséget. Már egészen fiatal koromtól kezdve az iránt érdeklődtem, hogyan mutassam be nemzetközi, multikulturális környezetben azokat a tradicionális magyar értékeket, amelyeket eddig mi, magyarok adtunk a világnak.

Tanulmányaim során több olyan nemzetközi projektben is részt vettem, ahol a világ számos országából érkező diáktársammal dolgozhattam együtt. Ilyen volt a European Classes című németországi diákszeminárium vagy a szegedi és kolozsvári egyetem áthallgatási programja, amelynek több évig szervezője voltam. Mindkét lehetőség más-más aspektusból bizonyult hasznosnak, hiszen a szemináriumon képet kaptam arról, hogy más európai országból jött kortársaimban milyen kép él rólunk, magyarokról, míg a csereprogram során szembesültem azokkal a problémákkal, amelyeket külhoni honfitársaink mindennapi életük során tapasztalnak. Később Erasmus ösztöndíjasként Norvégiában, majd Dániában magam is átérezhettem, milyen idegen környezetben magyarként élni.

A legfontosabbnak mégis azt tartom, amelyet maga a Kőrösi Csoma Sándor Program is megfogalmaz: hosszú távon csak úgy tartható fent a magyar nemzet egysége, ha nemcsak a külföldiek, hanem a hosszabb-rövidebb ideje külföldön élő honfitársainkban is fenntartjuk az érdeklődést Magyarország, a magyar kultúra és értékek iránt, és segítünk a külhoni magyar közösségek identitásának megőrzésében.

Úgy érzem, hogy a mögöttem hagyott kilenc hónap során a fent megfogalmazott céljaimat, ha nem is maradéktalanul, de sikerült teljesítenem. Örömmel és elégedettséggel tölt, hogy tevékeny részesévé válhattam a svédországi magyarság működésének, életének, mindennapjainak. Ez csak megerősítette bennem a következő kilenc hónap alatt rám váró feladatok és kihívások iránti elköteleződést és tenni vágyást.