Budapest mellett, egy katolikus nagycsaládban nőttem fel, ahol én vagyok a legidősebb testvéreim között, így mindig is gyerekek vettek körül. Ha belegondolok, egészen gyerekkorom óta kisközösségek aktív tagja vagyok és már ekkor "őrsgyűléseket" tartottam otthon testvéreimnek.

Közel 20 éve vagyok cserkész és 11. éve vezetem az őrsömet, ami a mai napig az egyik elsődleges közösségem, ahol nagyon sok tapasztalatot szereztem.

Ugyanebben a közegben a későbbiekben több ifjúsági csoportot is csináltam és bármilyen közösségbe kerültem, mindenhol a szervezői és a koordináló szerepbe kerültem bele. Lételemem a szervezkedés, programszervezés, szeretek társaságban lenni, összehozni az embereket.

Szociológia tanulmányaim után egy Kárpát-medencei Egyesületben kezdtem el dolgozni, ahol volt szerencsém megélni, megtapasztalni azt, hogy milyen egy Kárpát-medencei közeg, milyen érzés olyan emberekkel lenni, akik messze élnek, mégis egy nyelvet beszélnek és azonos értékrend szerint élnek, hiszen ugyanazok az ünnepeink, a hagyományaink. Ekkor egy új értelmet nyert számomra a Kárpát-medence és a magyarság fogalma, nagyon megérintett és azt éreztem, hogy felelősségünk van egymásért, bárhol is vagyunk a világban.

Nagy motivációt és tenni akarást adnak az eddigi tapasztalataim és szívesen mennék messzebbi magyar közösségekbe is, mert tudom, hogy mennyire sokat jelent ez.

Több barátomtól hallottam már erről a programról, pár éve nézegettem is, hogy egyszer mindenképpen megpályázom, aztán most érkezett el az idő, hogy Ausztráliában segítsem a magyar közösségeket, elsősorban a cserkészcsapatot.

Hiszek abban, hogy fontos a magyarság megtartása, a nemzeti tudat erősítése és az összetartozás érzése minden magyar számára, éljen bárhol a világon.