Táncosként Kocsis Enikő és Fitos Dezső keze alatt nevelkedve otthonosan eligazodom a mozgalomban, első kézből tapasztalva annak gyümölcsét. Gondolok az Antológiákra, „Minősítőkre”, a Smithsonian Folklife Fesztiválra, a Fölszállott a páva című TV műsorra, valamint a szívemhez közel álló - győri szervezésű - Március 15-ei műsorokra, a vaskakas legendáját felelevenítő „Megszólal a vaskakas” c. produkcióra, de akár említhetném a Mediawave Fesztivált is… 

A civil életben tanulmányaimnak és munkámnak köszönhetően közel állnak hozzám a hasonló események, hiszen jelenlegi kollégáim is kitartó, céltudatos, kreatív és megbízható munkaerőnek tartanak, így erősítvén a rendezvényszervező és sajtós csapatukat. 

Szívügyemként tekintek a magyar kultúra terjesztésére. Óriási lehetőségnek és megbecsülendő dolognak tartom, ha valaki az aktív táncosként eltöltött évek után is tud arra áldozni, ami addig élete középpontjában állt, s ugyanolyan elhivatottsággal bír, immáron egy kicsit más perspektívából, ám ugyanazért a célért. 

Fontos számomra az állandó kihívás, hogy bizonyíthassak, újabb és újabb célokat tűzzek ki és érjek el egy csapat tagjaként, amiből aztán új lendületet merítve a következő feladathoz álljak. Hiszek benne, hogy eddigi pályafutásom során szerzett tapasztalatom, valamint táncos múltam, tudásom segítségemre lesz abban, hogy a pályázatban kiírtaknak megfelelően vegyem az akadályokat Torontóban, a Kanadai Magyar Kultúrközpontban és a Kodály Táncegyüttesnél.