Gyermekként nem tudtam még, hogy mit is jelent, ha az embernek mind a két idősebb testvére táncol, ráadásul együtt.
A kezdő lendületet az adta, hogy elinduljak  a néptáncos pályán, hogy a testvéreim összes fellépését láttam kicsi koromtól kezdve. Ahogy idősödtem, úgy jöttem rá, hogy milyen érzés, mikor a szeretteim adják a motivációt a kultúra ápolásához.
Ez a motiváció később megváltozott, felső tagozatos koromtól kezdve számomra a magyar néptánc és népi kultúra körül kezdett forogni a Világ. Innentől fogva már nem engem motivált a nővérem és bátyám a táncos létre, hanem azt hiszem én adtam nekik a lelkesedést és a kitartást a táncoláshoz. 

Óvodában a szüleim beírattak népi gyermekjáték foglalkozásra, ami megalapozta a szakmai életutamat. Alig vártam, hogy elkezdjem az általános iskolát és mehessek a Kakuk Pali bácsihoz táncolni a ráckevei Bokréta Néptáncegyüttesbe.
Ahogy idősödtem, felkerültem a felnőtt csapathoz, a Kéve Néptáncegyütteshez, ahol már azokkal az emberekkel táncolhattam együtt, akiket az imént említettem, a testvéreimmel.

Eközben egyértelművé vált számomra, hogy csak a tánccal szeretnék foglalkozni, így az általános iskolai tanulmányaim után a Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnázium néptánc tagozatára vezetett az utam, ahol sikeresen leérettségiztem. Kiváló pedagógusoktól tanulhattam meg a Kárpát-medence táncait, magas szinten.
2024. szeptemberétől a szakgimnázium mellett a gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttes utánpótlás csoportjait taníthattam.

Célom a Kőrösi Csoma Sándor Programban, hogy a célterületemen a táncegyüttesekből a lehető legmagasabb szintű szakmai eredményt hozzam ki úgy, hogy közben mindenki élvezze, amit csinál és jó baráti közösségként tudjunk együttműködni.