Az élet mindig tele van fordulatokkal és váratlan, megmagyarázhatatlan helyzetekkel. Ez igaz az én kapcsolatomra is a néptánccal, hiszen az első táncpróbám után biztosan nem gondolta senki, hogy én sok évvel később Ausztráliában fogok táncot tanítani.

Miért gondolom ezt?

Mert az első óra után úgy jöttem ki az általános iskolából, hogy soha többet nem akarok néptáncot látni. Majd az élet úgy hozta, hogy megismertem azt a tánctanárt, aki végérvényesen megszerettette velem a néptáncot. A többi pedig jött magától. Beszippantott ez a világ.

Családom támogatásával jelentkeztem a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumba, ahol az évek alatt számtalan remek és hasznos dolgot tanulhattam az ottani mestereimtől, mind elméleti mind gyakorlati szempontból. Ezekben az években az ő segítségükkel rengeteget fejlődhettem technikailag és táncismeret szempontjából egyaránt. A középiskola utolsó éveiben kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy nem csak táncolni szeretnék, hanem azt a tudást, ami nekem van, átadni azoknak, akiket érdekel és fogékonyak rá.

Mikor befejeztem a középiskolát, hazamentem a városomba Törökszentmiklósra, ahol ez a gondolatot követve, elkezdtem dolgozni a helyi művelődési házban, és a Bethlen Gábor Református Általános Iskolában, majd Szolnokon kezdtem táncolni, később tanítani a Tisza Táncegyüttesben. Ezeken a helyeken remek embereket, kedves gyerekeket ismerhettem meg, akik mind segítették a fejlődésemet, valamint nyitottak és érdeklődőek voltak aziránt, amit közvetíteni szerettem volna.

A Kőrösi Csoma Sándor program egy fantasztikus lehetőség, hogy az anyaországtól távol élő magyarok is megfelelő oktatásban részesüljenek, legyen egy intenzívebb kapcsolódási pontjuk a hazájukhoz, valamint mélyebb betekintést nyerjenek a magyar hagyományokba, a magyar nyelvbe, és a magyar tánckincsbe.

Bízom abban, hogy tudásommal, meglévő tapasztalataimmal, és innovatív ötleteimmel nagymértékben segíteni tudom a helyi közösségek életét és munkáját.