Az imádság középpontjába évről évre más ország kerül, így idén a Fülöp-szigetekre kirándultunk el lélekben, hogy megismerjük az ott élők kultúráját, problémáját, és hogy imádkozhassunk velük, értük.
2017. március 3-án, pénteken a Kölni Magyar Katolikus Lelkészségen gyűltünk össze, hogy az előre gondosan összeállított imában részt vegyünk. Az együttlét a Fülöp-szigetek bemutatásával kezdődött, az elhangzott történelmi, földrajzi információk segítettek megteremteni az ima hátterét. A kivetített képek, a kis oltárra helyezett szimbolikus tárgyak hozzájárultak ahhoz, hogy egészen a Fülöp-szigeteken érezzük magunkat. Ezek után néhány filippínó asszony nehéz életútját ismerhettük meg, amelyek rámutattak a helyiek főbb problémáira: a munkavállalási nehézségekre, a társadalmi igazságtalanságokra és a természeti katasztrófák okozta megrázkódtatásokra. A történeteket bár nehéz volt hallgatni, mégis érzékelhető volt az az erő, amely a filippínó asszonyokból sugárzik, a szegénység, a kizsákmányolás, munkanélküliség és a felmérhetetlen károkat okozó tájfun ellenére is. Aztán egy fülöp-szigeteki hölgy által készített kép került kivetítésre, és elhangzott hozzá kapcsolódóan egy ima, amelyben megfogalmazódott a kérés: „Adj nekünk képességet az egymással való igazságos bánásmódra!”. Ez a mondat rávilágított a saját felelősségemre, mindenki felelősségére, amely szerepet játszik a kialakult társadalmi igazságtalanságokban.
A bibliai rész (Mk 20,1-16), amelyet az estéhez választottak Isten szempontját próbálta megismertetni. A példabeszédben, ahol az a munkás, aki egész nap dolgozik, ugyanannyi bért kap, mint, aki az utolsó órában ér a szőlőbe, jól érzékeltette, hogy az isteni igazságosság valami olyan dolog, amely távol áll az emberi logikától. Gulyás Márta lelkész gondolatai segítettek megérteni: fontos, hogy az Istenben való hitünket ne a végső jutalom vezérelje, hanem észrevegyük, hogy a hit maga ajándék a hétköznapokban. Arra figyelmeztetett továbbá, hogy ne mindig ahhoz hasonlítsuk magunkat, akinek több van, hanem nézzük meg, mennyi mindennel rendelkezünk.
Emberi ésszel nem tűnik igazságosnak, hogy amíg másnak a napi háromszori étkezésért küzdenie kell, nekünk mindenünk megvan. Ez az ima felhívta a figyelmünket arra, hogy ne Istenen kérjük számon a világban előforduló igazságtalanságokat, inkább saját magunk tegyünk ellenük. Ezt a „házifeladatot” jelképezte a fülöp-szigeteki zenével kísért rizsosztás is: hazatérvén bánjunk igazságosan a körülöttünk élőkkel, vállaljunk felelősséget egymásért!
Az imát követően filippínó receptek alapján készített közös vacsora várta a résztvevőket. A képek, a színek, a zene, az ízek, az egész este egy szép és gazdagító lelki utazás volt.
