2026 tavaszán újra életre kelt a történelem Kilbehennyben: immár ötödik alkalommal rendeztük meg a diaszpóra tábort az Írországban élő magyar gyerekek számára.
Közel harminc lelkes résztvevő érkezett izgatottan, hogy néhány napra nemcsak egymással, hanem a magyar múlt legendás alakjaival is találkozhasson. A szervezők ugyanis ezúttal nem csupán felnőttek voltak: Szent István király, Sarolt, Gizella, táltos vagy akár Koppány bőrébe bújva vezették végig a gyerekeket egy különleges történelmi kalandon.
A tábor öt napja alatt a délelőttök a tanulásról szóltak, de korántsem a megszokott módon. A magyar nyelv gyakorlása mellett minden nap közösen csendültek fel népdalok, és a magyar tánclépések is egyre magabiztosabbá váltak. A kézműves foglalkozásokon a kreativitás kapta a főszerepet: húsvétra készülve fűszermagok kerültek tojáshéjakba, majd vármegyéknek saját zászlói születtek meg, végül pedig egyedi pajzsok készültek, hogy egy esetleges harc esetén meg tudják magukat védeni.
A békés alkotást azonban hamar felkavarta a történet: az őrizetlenül hagyott zászlókat egy este Koppány ellopta, így a gyerekek küldetése lett visszaszerezni azokat. Eközben István király beavatta őket a pénzverés titkaiba is – ám az öröm nem tartott sokáig, mert az esti tábortűznél az adókat is beszedték, így a frissen szerzett vagyon hamar elillant. Másnap azonban új esély nyílt: egy vidám zsibvásárban logikai és ügyességi feladatokkal lehetett visszanyerni az aranyat, amelyet aztán különleges jutalmakra lehetett licitálni – például egy kis extra alvásra vagy soron kívüli ebédre.
A történet csúcspontját a végső összecsapás jelentette. Koppány erőteljes fellépése és meggyőző szavai kis híján megosztották a csapatot, de a gyerekek végül helyesen döntöttek. Az erdő mélyén zajló „csatában” – némi lisztbombával fűszerezve – közös erővel győzték le ellenfelüket. A diadal után méltó zárásként lakoma következett: az utolsó estén, korhű módon, kézzel fogyasztottuk el az ünnepi vacsorát.
A tábor végére mindenki elfáradt, de élményekkel gazdagodva tért haza. Ez az öt nap nemcsak a nyelvtanulásról szólt, hanem közösségről, játékról és arról az érzésről, hogy a magyar történelem egy pillanatra mindannyiuk számára kézzelfoghatóvá vált.
