Amióta Sydney-be érkeztem, felértékelődött bennem az emlékek fontossága! Egy idősek otthona erre a legalkalmasabb hely, ahol a kor (70-103 évesig) néha csak az emlékeket engedi megélni.
A március 15-i megemlékezés, készülődés többeket vonzott a nóták felidézésében, a kokárdák, dekorációk alkotásában: a lakók sokkal aktívabbak voltak, mint más napokon. Közben jöttek az otthoni és az új, távoli hazában megélt emlékek, történetek: hogy készültek a „magyaros ruhák”, a nemzeti szalaggal díszített szoknyák, piros mellények, párták. Az első Ausztráliában készült népviseleti ruhákat a Szent Erzsébet Otthon múzeumában őrzik. Ezeket a ruhákat büszkén viselték az ünnepi alkalmakon, amikor szerepeltek az első néptánccsoportok, melyek a mai leszármazottaknak is meghatározó magyar közösségei! Megható volt, ahogy fokozatosan sorakoztak az emlékek, nóták, versek az ünnep történéseinek képei!
A megemlékezésen meghallgattuk a Nemzeti dalt, Petőfi verseket, a 12 pontot és lelkes kórusként szólt a Kossuth-nóta, Gábor Áron rézágyúja és a huszárnóták, amiben az otthon lakói is szerepeltek. Az emlékezetes ünnep végén vetített zenei aláfestéssel közösen énekeltük a Szózatot és a Himnuszt a háttérben lobogó nemzeti zászlóval.
